A halál,a veszteség érzése mindig fájdalmas,de különösen az,ha egy gyermek,számára a legfontosabbat-az Édesanyát-veszíti el.
A történet kis szereplőjével ez történt.Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja.
Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget ,hogy kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

 

 

 

 

 

Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.
Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

"Melegebb, színesebb, mint száz édes álom

Csupa virágból van, merő napsugárból.
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki ezt a szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a no szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.

"Ha kisbabád vagyok érints meg.
Szükségem van az érintésedre, úgy, ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretet ad.

Ha gyermeked vagyok érints meg.
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok érints meg.

 

 

 

 

 

 

Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt.

A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték.

 

A sír üres...

 

 A sír üres, a kő elgördült, elvégeztetett.

A halál nem tarthatja fogva, felemeltetett.

Feltámadott dicsőségben él, Jézus él!

 

Örvendezz Sion népe, Megváltód szeret!

Érted vette fel magára a súlyos keresztet!

Mert kijött a sírból, Jézus él, Jézus él, örökké!

 

Halleluja, örüljetek föld és ti egek!

Üdvösségetek órája elközelgetett!

Mert a Király velünk van és él,

Jézus él, örökké!

Távol és mégis közel

 

 

 

 

 

„Még nem tudjuk, hogy jó, vagy rosszindulatú a daganat.” Mondta az orvos és Zoltán szívéről a hetek óta ránehezedő kő nem gördült le, hanem úgy érezte, mintha tettek volna még rá egy lapáttal. Egy jó nagy lapáttal.

Négy valamit találtak a torok környékén, amiről a CT vizsgálat után sem tudták megmondani, hogy mi az.

 

Bosszúsnak érezte magát, mert amióta a körzeti orvosa elküldte a szakrendelésre a sok utánajárás miatt nem tudott dolgozni, és ez továbbra is így marad.

Nagyszombat, Húsvét vigíliája

 

 

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
  másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés
  támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a
  követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig
  fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte
  halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az
  asszonyoknak: „Ne féljetek!

 

 

„Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.”

Máté 21:42

 

„Erre az élő kőre zsidók és pogányok egyaránt építhetnek. Ez az egyetlen alap, melyre biztosan építhetünk. Mindenki számára elég széles; elég erős, hogy elhordozza az egész világ súlyát, terhét. A Krisztussal, az élő kővel fenntartott kapcsolat által mindenki élő kővé válik, aki erre az alapra épít.

Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra,
  ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte
  Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
  Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a
  farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal,
  fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük
  ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták:
  „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok.“ Júdás is ott
  volt köztük, aki elárulta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Te vagy az Atyánk

" Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi Atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk." Ésaiás könyve 63:16
Uram, te vagy a mi Atyánk- hangzik ma reggel az állítás. Isten minden új nap reggelén felírja az égre, hogy egyedül Ő az, aki ismer, törődik velünk és nem politikusok, nem vallási vezetők sőt nem a pénztárcánk vastagsága segít a boldogulásban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nézz fel ember egyszer vággyal Golgotára!
Durván ácsolt három kínos keresztfára.
Az egyiken átok, a másikon áldás,
harmadikon eljött néked a megváltás!

Hittel, alázattal közeledj feléje!
Szívedbe költözik az öröm és béke.
Az Úr Jézus vére bûneid lemosta.
Helyetted kínhalált halt az Isten Fia!

A tiszta és szent, a bûnteles és áldott
Egyszer s mindenkorra neked megbocsátott.
Higgy s mindent lehet, ne csüggedj, ne lankadj,
az elkezdett úton Benne bízva haladj!

Ha befogadod Õt szívednek trónjára,
nem hallgatsz már többé a sátán szavára,
boldogság, békesség tölti meg szívedet,
Rábízhatod akkor egész életedet!

Jézus hív szelíden minden bûnös lelket,
jer hát te is Hozzá, megbocsátja vétked!
Siess hát dönteni az Úr Jézus mellett,
hogy bizton elnyerjed az ingyen kegyelmet!
Pálinkás Magdolna (Szlovákia)

Eljött az óra, s a kárhozat fia,
hűtlen elárulta, az Emberfiát,
mint egy elvetemült rablót elfogtak,
a gonosz ellenség, kezet emelt Rád.

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva
ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát
tagadás, mielőtt a kakas szólalt,
gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,
megütöttek s hangzott gonosz káromlás.
Elmúlt az éj és szomorú nap virradt,
vittek főtanács elé, jött vallatás.

Hiába az igaz szó, ha ki vallat,
nem akarja hinni Isten igazát.
Pilátushoz vittek, aljas szándékkal,
de ő Tebenned semmi bűnt nem talált.

Heródeshez küldött át vádlóiddal,
aki szeretett volna látni csodát,
s mert eredménytelen volt faggatása,
kicsúfolt, s fényes ruhát adatott Rád.

Majd ismét Pilátushoz vezet utad,
megkérdezi Tőled, mi az igazság?
Valóban Te vagy a zsidók királya?
„Igen király vagyok”, s mily nagy igazság!

Szavaid titkát Pilátus nem tudhatta,
s hogy valóban nem ez a Te hazád.
Íme az EMBER, ő mégis ezt mondja,
de halál kiáltott Rád a sokaság.

Fájdalmas korbácsütések sújtottak,
és fejedre tettek töviskoronát.
Pilátus szabadon engedni akart,
a tömeg zúgva „feszítsd meg”-et kiált.

Végül győzött a gonosz akarata,
eldőlt: az ítélet, kínzó kereszthalál.
Mosta kezeit Pilátus, bár hiába,
terheli lelkét az ártatlan halál.

Ám vádlóidnak bűne még súlyosabb,
véred e népre, s utódaira szállt.
Ártatlan bűnhődik, a gyilkos szabad,
nem ismerték fel benned Isten Fiát!

Nem védekezel, s nem szól vádlón szavad,
levettették Veled a bíbor ruhát,
felöltöztettek saját ruháidba,
s indultál a kereszt keserves útján.

Kínzott tested, roskad a kereszt alatt,
Cirenei Simon éppen arra járt,
segített vinni a terhet parancsra,
Ó Uram, gyászos cél a végállomás!

Kietlen domb, Koponya-hely, Golgota.
A megfeszítést tűrted, mint a bárány,
Ecettel kínáltak és kicsúfoltak,
Értük mégis Atyádhoz imádkoztál.

Kereszteden, Pilátus szavaival,
„Ez a zsidók királya”, felírat állt,
ruháidon a katonák osztoztak,
a köntösödet egynek kisorsolták.

Jobb és bal felöl latrok keresztje van,
egyik, felismerte benned a Királyt,
ma Velem leszel a Paradicsomba,
mondád, s nyerte bűnei bocsánatát.

Keresztedre feltekintve gúnyoltak,
Te, ki másokat megszabadítottál,
szállj le onnan, most szabadítsd meg magad.
akkor hiszünk Tebenned, kiáltották.

Szenvedő Anya áll a kereszt alatt,
fájdalomtól sajgó, szívvel tekint Rád,
s Te szólsz; „Asszony, íme ez a Te fiad”
és Jánoshoz; „íme, ez a te Anyád.

Éj sötétje borult, fényes nappalra,
elhagyatva Atyádhoz kiáltottál.
Elvégeztetett, hangzott végső szavad,
haláloddal világot megváltottál.

Kettéhasadt a templomnak kárpitja,
nem rejti már a Szentek- szentje titkát.
Megnyílt sírokból, szentek feltámadtak,
rendült a föld, repedeztek a sziklák.

A római százados mindezt látva,
hittel dicsőítette Istent mondván,
Ez az Ember igaz volt, tanúsítva
e szavakkal, Isten igazságát.

Gyolcsba takarva tettek sziklasírba,
bejáratát óriás kővel zárták,
őriztették római katonákkal,
a szombat nyugalmát, gyász hatotta át.

Boldog meglepetés, húsvét hajnala,
kő elhengerítve, a sír nyitva áll!
Megölt tested a holtak közt nem maradt,
mert Isten kegyelméből feltámadtál!

Értjük-e vajon , e nagy örömhírt ma?
értékeljük-e, Krisztus áldozatát?
hiszünk-e az Ő feltámadásában?
hogy igaz hittel ránk is, feltámadás vár!

Túrmezei Erzsébet: FELTÁMADT!

Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

 

 

 

„Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.” Zsoltárok 91,11




Érezted már, hogy valaki vigyáz rád?

Nagyon elcsüggedtél, összecsaptak a hullámok a fejed felett, minden reménytelennek látszott – és jött a segítség, egy szó, egy mosoly, vagy csak egy pillantás – és minden jobb lett.
Egy angyal volt melletted! Őt nem láttad, de érezted jelenlétét. Vigyáz rád minden percben nem engedi, hogy bajod essen.

Valaki vigyáz rád...

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
  kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
  engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
  tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
  szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
  „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram,
  ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel
  bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
  nyújtotta.

Eljött a tavasz. Lassan nyújtózva tágította bimbója héját a kis rózsa.

Lágy langyos szellő remegtette meg bokrai leveleit és úgy érezte, egyre erősebben vágyik ki a világba, hogy érezhesse a Nap melegét, hogy rászállhassanak szárára a színes lepkék, hogy fülébe dalolhassanak a madarak.

- De csodálatos a világ - sóhajtott, és egy nagyot nyújtózva épp kidugni készült egyik kis szirma szélét, mikor a szárán előbb egy szorítást érzett, majd a kisgyerek aki megmarkolta, hangosan felkiáltott.

- Jaaaj, de fáj !

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
  feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
  felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária
  pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus
  lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus
  tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás,
  megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és
  miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért
  mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt:
  ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”Máté evangéliuma 6:14-15
Megbántott, pedig te bíztál benne. Nem ezt érdemelted volna, ennek ellenére ő másként döntött. Vétkezett ellened, a köztetek lévő kapcsolat ellen, és nem is lehet jóvá tenni. Nem, ezt már nem teszi meg nem történtté, ezer jó szó, ajándék vagy jócselekedet sem.

 

 

 

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb.
Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.

 Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt.

Pilinszky János: Nagyhéten (részlet)

A Megváltó szenvedéseinek idején, külön súlyt és szépséget nyer a misztikus Keresztes Szent János értelmezése az élet éjszakájáról.
A hit útján járó ember a kegyelem napjától először elvakul.

Ez az érzékek éjszakája, mit nyomon követ az intellektusé. Vakság ez, éjszaka, de valójában egy természetfeletti világosság kezdete.

A nagyhét gyászában hasonlóképp érezhetjük valamiféle kimondhatatlan derű, világosság: egy, még a láthatár alatt rejtőző nap közeledtét, mozdulását.

VIRÁGVASÁRNAP

Virágból terül útjára szőnyeg,
Dús pálmaágak eléje dőlnek.
Örömben úszik,ujjongva a nép,
Hozsannát kiált egyre,szüntelen,----
S Ő szamárháton szomorún megyen......

Hozsanna zug fel újra és megint.
S a Úr jós-szeme távolba tekint----
Virágzuhatag ma csak reá hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul.
Már lába elé.
Megsápadt,hervadt holnapra minden,
Gyűlölet forrong sok ezer szívben,
Az öröm-mámor gonoszságba fúl:
" Feszítsd meg!" --- hallszik a hozsannán túl.

HOL LAKIK ISTEN?

"Vajon elgondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak Téged, mennyivel kevésbé e ház." 1Királyok 8,27

Vajon lakozhatnék-e Isten a mi életünkben? Vajon kibírja-e az Úr azt a sok szeretetlenséget, bosszantást, kritizálást, amit egymással szemben elkövetünk? Vajon nem szomorodik-e meg nagyon sokszor Isten Szentlelke miattunk? Vajon nem zokog-e Isten Lelke szívünk keménysége miatt? Jézus, amikor lejött erre a földre, istállóban született.

 

 

„Íme, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.”

Zsoltár 127:3.

 

 

“Tartsátok kötelességeteknek, hogy türelemmel, gonddal és komoly, buzgó imával úgy alakítsátok gyermekeitek jellemét, hogy áldássá legyenek az otthonban, a gyülekezetben és a társadalomban. Ha elhanyagoljátok ezt a kötelességet,… gyermekeitek erkölcsi torzszülöttként nőnek fel… Ha megtűritek gyermekeitekben a helytelenségeket, bezárjátok előttük Isten városának kapuit.

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (141. Zsoltár 3. vers)

 

A Talmud beszél egy királyról, aki egy nap azzal a kéréssel fordult az egyik udvari bolondjához, hozza el számára azt a dolgot, ami a legjobb, a legértékesebb a világon, majd a másik udvari bolondjához fordult és kérte, hogy ő pedig a világ legrosszabb dolgát hozza el neki.

 

Kis idő múlva visszajöttek a bolondok. Az első, aki a világ legjobb dolgát hozta; tarisznyájából előhúzott egy nyelvet.

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta
  nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
  megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz
  benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és
  soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok
  lesztek?”
  Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
  cselekszik, szolgája a bűnnek.

 

 

 

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt.139,23-24.

Első olvasásra kissé merésznek tűnnek a zsoltáríró gondolatai! Mit is kér valójában az Úrtól? Vizsgálj meg engem Uram, de ne csak külsőleg, hanem még a gondolataimat is!

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a látszat alapján ítéljünk.

 

A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken feszítették keresztre őt a római katonák.

Azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival, és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére; kezét, lábát odaszegezték a kereszthez, és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I.

Egy rügy vagyok az élet fáján,
Melyet kinyitott a napsugár.
Varázs-szavára lepattant a zár,
Meghasadt a rút, kemény kéreg,
Szívembe költözött az élet
És lett világosság az éjszaka után.

Egy rügy vagyok… melyből levél
És gyümölcs kell legyen… Aki reám néz,
Szálljon új illat, béke szívébe
Láttassék rajtam a művészi kéz.
Kell, hogy lehulljon a virág,
És magam megtagadva legyek termés,
Hogy szolgáljam és építsem a fát.

Egy rügy vagyok… és nagyra kell nőjek
Virágomból méhek vigyék a tápot,
Árnyékomban vándorok pihenjenek,
Madarak találjanak fészket a fán.

A legnagyobb kérés





"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot.
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog?
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út,
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
  megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
  tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
  asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
  „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
  törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt
  azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.

 

 

Az asztalos, akit felfogadtam, hogy segítsen rendbe hozni a régi gazdaépületet, éppen végzett egy nehéz nap munkájával. Egy defekt miatt csak egy órás késéssel tudott munkához látni, azután elromlott a villanyfűrésze, majd pedig ősrégi teherautója mondta be az unalmast. Én vittem haza kocsival, és útközben mindketten néma csöndben ültünk. Amikor megérkeztünk, behívott, hogy ismerkedjem meg a családjával. Útban a bejárati ajtó felé egy pillanatra megállt egy alacsony fánál és mindkét kezével megérintette a fa felső ágait.

 

Mi a törvény?

A törvény határozott iránymutatás. Vannak természeti és állami törvények; de van isteni törvény is, amely az ember szívébe van írva, Izrael népének pedig írásban is adatott. Erről az isteni törvényről lesz most szó. Isten ezt azért adta nekünk, hogy felismerjük akaratát, és életünket önként az Ő tetszése szerint rendezzük be. Ézsaiás 48,18; Zsoltárok könyve 119,9; Máté evangéliuma 7,21; Rómaiakhoz írt levél 12,2

Miért adta Isten a törvényt?

Erdély szívében, a nyugat-európai turisták által nyári szezonban túlzsúfolt Segesvár {Sighisoara} városától délnyugati irányba vezet egy irgalmatlanul rossz minőségű mellékút. Azonban érdemes végigzötyögni a mintegy kilenc kilométeres, középkori viszonyokat felidéző szakaszon, mivel a végén az egyik legépebben fennmaradt reneszánsz várkastély fogadja a bátor felfedezőket.



Keresd {románul Cris} község belterületén egy magaslaton, vaskos törzsű fáktól részben eltakarja tárul elénk a Bethlen grófi család egykori rezidenciája.

 

 

Istenem, gyönge,
erőtlen száramon
Előtted meghajtom fejem,
s elsuttogom belső bánatom.
Látod, itt élek szerényen,
a nyomorúság földjén,
sokszor ellep a sötétség,
felhők tornyosulnak fölöttem,
vigasztalanság van köröttem
és minden olyan reménytelen.
Vágyam sem virulhat ki másban,
mint ebben az illattalan,
egyszerű, bársonyos kis virágban.
De lám, harmatcseppet látok,
s hirtelen felragyog benne a szemed,
Teremtőm, nagy Isten! 
Fényes, ragyogó tekinteted
belőlem minden homályt eltüntet.

Mert boldog vagy...

 

„Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. ”Jelenések könyve 1:3
Egy fekete, teljesen egyszerű kinézetű könyv, amit szinte minden háztartásban megtalálhatsz. Egy könyv, ami nem hiányozhat a gyűjteményből, de igazán mint valami elfelejtett státuszszimbólum hever a többi iromány között. Egy könyv, amely ezrek életére volt kimondottan nagy hatással, ezreket változtatott meg, mentett meg az örök élet számára.

 

 

Óriásokkal küzdve

 

 

 

„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!”

Zsoltárok 18,2-3

 

Dávid az után is, hogy legyőzte Góliátot, majd Saul után király lett Izráelben, sokat harcolt az óriások maradékával (2Sám 21,15-22). Az ellenséges filiszteus csapatok újból és újból a hajdani Góliát rokonai segítségét kérték, hogy megrendítsék a fiatal király amúgy sem elég szilárd hatalmát.

Nem az a baj, hogy nyakig vagyunk a szarban, hanem hogy
            lötyögtetik.
                                             
            Az alkohol folyékony pszichiáter.
                                               
            Ha jobban néznék ki, kiesnék az ablakon.
                                               
            Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a
nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt
mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték:
„Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából
és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre
szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki
sem mert rá kezet emelni.

 

 

 

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

János 3:16.

 

Ez a Biblia aranyszövege.

Hallottam egyszer erről az Igéről egy 12 részből álló előadássorozatot. Szóról szóra áttanulmányoztuk – 12 héten át!

Ha a gyermekiskola legfiatalabb tagjának csak annyit mondasz: „Mert úgy szerette…” - befejezi.

Ha megkérdezed egy vallásos embertől – ő is tudni fogja.

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
  működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére
  törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai
  elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de
  nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett,
  a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra
  keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit.

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom
  önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
  Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
  (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
  Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,
  hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak
  ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

 

 

 

 

 

"Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat."

Mózes második könyve 31:18

...pedig Mózest sokan vádolják azzal, hogy ő a törvényadó...

Félre nem érthető, hogy Isten írta a saját ujjával a két kőtáblát, így minden, ami azon található Isten kérése mihozzánk, emberekhez. Nem emberek találták ki, így emberek által el nem törölhető, ami szerepel rajta.

A MEGMARADÁS ÚTJA

"Egy pedig õközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsõítvén az Istent nagy szóval." Lukács 17,15

A megmaradás útja a hitbõl való hálaadás. A hálás embernek Isten mindig többet ad. Lehet, hogy ez az egy is elkezdett hazafelé szaladni, de eszébe jutott: Nem! Vissza kell mennem Ahhoz, aki a parancsot mondta. Meg vagyok gyõzõdve, hogy a szíve vitte õt vissza ahhoz a Jézushoz, aki elküldte õket. Vajon hányszor futottunk már el az ajándékkal, amit az Úrtól kaptunk, és elveszítettük az Ajándékozót.

„Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;” (2. Korinthusi levél 5. fejezet 18. vers)

 

Két éve az egyik hittestvérünktől kaptunk egy macskát, majd, hogy ne legyen egyedül fél év múlva kaptunk egy másikat is. Emlékszem, milyen nehezen fogadták el egymást. És később is, mikor játszottak, verekedtek néha eléggé eldurvult a helyzet.

 

S mit csinál ilyenkor az ember?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondd,vártál-e már úgy,
tudtad hiába vársz,
S mentél -e már úgy,
mindegy volt,merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezedet
elengedve,sután.
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót:kedvesem.

Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre nem akart könnyeid....?
Ugye,beengedsz,hogyha kopogok?
Ugye,meghallgatsz,hogyha suttogok?
Ugye elhiszed,amit gondolok?
Ugye megtartasz,hogyha maradok?
Ugye elengedsz,hogyha indulok?

 

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón.

 

 

 

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
  úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
  neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
  sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
  látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
  Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!
  Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz.

 

 

No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ésaiás 1,18

Ma reggel, ha borús is az idő, akkor is fény ragyogott fel a lelkemben, amikor ezt az igét elolvastam. Ilyen a mi Istenünk! Én megbántottam őt tegnap is azzal, hogy kiabáltam a gyermekemmel és Ő azt üzeni nekem, hogy Laci, a bűnöd skarlátpiros de hófehér lesz.

Hogyan lehet ez?

„A cél voltaképp mi is?

A cél, megszűnte a dicső csatának,A cél halál, az élet küzdelem,S az ember célja e küzdés maga.”

Ahol összeérnek a sínek

Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást...
Nem az jött, amire várakoztam.
Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte.

Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa.

„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.”

 

Példabeszédek 17,22

Egyszer, egy kórházi szobában, két beteg került egymás mellé. Aki régebben feküdt már a kórteremben, az ablak melletti ágyat foglalta el, míg az új beteg az ajtó mellé került. Ez utóbbit a műtét utáni gyógyulás és az azzal járó fájdalom eléggé megviselte. Egész nap alig mozdult meg, ritkán szólt, de akkor is inkább panaszkodott vagy jajgatott, morgott.

A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme - és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak.

Nem tudom, ki hogy van ezzel a fekete színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja még hány.

A feketerigó fénylő fekete volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.”

Ézsaiás 32:18. Protestáns fordítás

A mai Igében három kulcsszó található:

Békesség

Biztonság

Nyugalom

És egy ígéret – megkaphatom. Enyém lehet!

Ma reggel azon gondolkodtam, mi lenne velem, ha nem lenne reménységem!

A héten meglátogattam egy 84 éves művelt idős hölgyet.

Hisz Istenben – de nem hisz Jézus Krisztusban

Hiszi, hogy Isten teremtette a világot – de egészen máshogy, mint ahogy az a Bibliában le van írva

Hiszi, hogy a Tízparancsolatot Isten adta – de a negyediket emberek írták bele

Csinált magának egy vallást.

"Megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." 1Korinthus 13,13

A hit kezdete szívünkben a vágy. Felébredt-e benned a remény, hogy én is lehetek boldog ember? Ha igen, azt mondja most az Úr, hogy ami felébredt benned, az megmarad. Az élet fejlõdõ, növekvõ élet. A remény egyszer látássá teljesedik. Hinni, remélni csak a földön lehet. Amikor átlépsz a nagy kapun, nincs hit, mert látássá lesz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, hogy minden igaz.