Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
  kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
  engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
  tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
  szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
  „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram,
  ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel
  bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
  nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit
  mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők
  közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt
  hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg,
  amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy
  adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal
  kiment. Éjszaka volt.
  Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az
  Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten
  megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt
  hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.
  Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is
  megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter
  megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek,
  oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban
  erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom
  érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony,
  mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
  Jn 13,21-33. 36-38


  Elmélkedés:
  Az árulást Jézusnak egy tanítványa hajtja végre. Ismeretlen személy nem
  is lett volna képest e cselekedetre, mert nem volt abban a helyzetben,
  hogy ezt tegye. Az árulást csak egy Jézushoz közel álló személy tehette
  meg, egy tanítványa. Tehát egy olyan személy, aki a többi tanítvánnyal
  együtt Jézussal élt és mesterének tekintette őt. Júdás cselekedetét
  talán még a legnagyobb jóindulattal nézve sem értékelhetjük úgy, hogy
  csupán pillanatnyi zavarodottságból fakad. Hosszú idő kellett ahhoz,
  hogy egy ilyen döntés megszülessen és érlelődjön benne, s aztán
  eljusson magához az áruló tetthez. A bűn ugyanis nem egy pillanat rossz
  döntése, hanem a szív rosszindulatának folyamatos növekedése.



  Imádság:
  Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő! Emlékezzél bőven omló
  Véredre, mely úgy áradt értünk, mint szőlő leve a szőlősajtolóban! A
  római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki,
  kifolyt az utolsó cseppig.
  Szent Tested, mint elhervadt mirhacsokor függött a kereszten,
  csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál. Keserű
  szenvedésedre és kiontott drága véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed
  meg a szívemet, s bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom
  egész életemen át.
  Téríts egészen magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam
  tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy
  elnyerhessem általad a Mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az
  ég minden angyalával és szentjeivel dicsérhesselek és magasztalhassalak
  az örökkévalóságon át. Ámen!