Köszönöm a hitet, mit szívembe ültettél,
Köszönöm a reményt, hogy mindig van új esély,
Köszönöm, hogy TE vagy maga a SZERETET,
Ki szent Fiában engem oly nagyon szeretett.

Oly nagyon szeretett, hogy meg is halt érettem,
Megváltva a kereszten elveszett életem,
Életem, mi nélküled semmit sem ér,
De veled mindennap felragyog a remény.

Felragyog a remény, hogy talán ma sikerül,
És nem az óemberem kerekedik felül,
Sikerül legyőznöm veled minden rosszat,
Mi szeretteimnek fájdalmat okozhat.

Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.

Victor Hugo

Távol és mégis közel

 

 

 

 

 

„Még nem tudjuk, hogy jó, vagy rosszindulatú a daganat.” Mondta az orvos és Zoltán szívéről a hetek óta ránehezedő kő nem gördült le, hanem úgy érezte, mintha tettek volna még rá egy lapáttal. Egy jó nagy lapáttal.

Négy valamit találtak a torok környékén, amiről a CT vizsgálat után sem tudták megmondani, hogy mi az.

 

Bosszúsnak érezte magát, mert amióta a körzeti orvosa elküldte a szakrendelésre a sok utánajárás miatt nem tudott dolgozni, és ez továbbra is így marad.

Nagyszombat, Húsvét vigíliája

 

 

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
  másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés
  támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a
  követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig
  fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte
  halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az
  asszonyoknak: „Ne féljetek!

Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra,
  ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte
  Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
  Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a
  farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal,
  fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük
  ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták:
  „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok.“ Júdás is ott
  volt köztük, aki elárulta.

Eljött az óra, s a kárhozat fia,
hűtlen elárulta, az Emberfiát,
mint egy elvetemült rablót elfogtak,
a gonosz ellenség, kezet emelt Rád.

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva
ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát
tagadás, mielőtt a kakas szólalt,
gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,
megütöttek s hangzott gonosz káromlás.
Elmúlt az éj és szomorú nap virradt,
vittek főtanács elé, jött vallatás.

Hiába az igaz szó, ha ki vallat,
nem akarja hinni Isten igazát.
Pilátushoz vittek, aljas szándékkal,
de ő Tebenned semmi bűnt nem talált.

Heródeshez küldött át vádlóiddal,
aki szeretett volna látni csodát,
s mert eredménytelen volt faggatása,
kicsúfolt, s fényes ruhát adatott Rád.

Majd ismét Pilátushoz vezet utad,
megkérdezi Tőled, mi az igazság?
Valóban Te vagy a zsidók királya?
„Igen király vagyok”, s mily nagy igazság!

Szavaid titkát Pilátus nem tudhatta,
s hogy valóban nem ez a Te hazád.
Íme az EMBER, ő mégis ezt mondja,
de halál kiáltott Rád a sokaság.

Fájdalmas korbácsütések sújtottak,
és fejedre tettek töviskoronát.
Pilátus szabadon engedni akart,
a tömeg zúgva „feszítsd meg”-et kiált.

Végül győzött a gonosz akarata,
eldőlt: az ítélet, kínzó kereszthalál.
Mosta kezeit Pilátus, bár hiába,
terheli lelkét az ártatlan halál.

Ám vádlóidnak bűne még súlyosabb,
véred e népre, s utódaira szállt.
Ártatlan bűnhődik, a gyilkos szabad,
nem ismerték fel benned Isten Fiát!

Nem védekezel, s nem szól vádlón szavad,
levettették Veled a bíbor ruhát,
felöltöztettek saját ruháidba,
s indultál a kereszt keserves útján.

Kínzott tested, roskad a kereszt alatt,
Cirenei Simon éppen arra járt,
segített vinni a terhet parancsra,
Ó Uram, gyászos cél a végállomás!

Kietlen domb, Koponya-hely, Golgota.
A megfeszítést tűrted, mint a bárány,
Ecettel kínáltak és kicsúfoltak,
Értük mégis Atyádhoz imádkoztál.

Kereszteden, Pilátus szavaival,
„Ez a zsidók királya”, felírat állt,
ruháidon a katonák osztoztak,
a köntösödet egynek kisorsolták.

Jobb és bal felöl latrok keresztje van,
egyik, felismerte benned a Királyt,
ma Velem leszel a Paradicsomba,
mondád, s nyerte bűnei bocsánatát.

Keresztedre feltekintve gúnyoltak,
Te, ki másokat megszabadítottál,
szállj le onnan, most szabadítsd meg magad.
akkor hiszünk Tebenned, kiáltották.

Szenvedő Anya áll a kereszt alatt,
fájdalomtól sajgó, szívvel tekint Rád,
s Te szólsz; „Asszony, íme ez a Te fiad”
és Jánoshoz; „íme, ez a te Anyád.

Éj sötétje borult, fényes nappalra,
elhagyatva Atyádhoz kiáltottál.
Elvégeztetett, hangzott végső szavad,
haláloddal világot megváltottál.

Kettéhasadt a templomnak kárpitja,
nem rejti már a Szentek- szentje titkát.
Megnyílt sírokból, szentek feltámadtak,
rendült a föld, repedeztek a sziklák.

A római százados mindezt látva,
hittel dicsőítette Istent mondván,
Ez az Ember igaz volt, tanúsítva
e szavakkal, Isten igazságát.

Gyolcsba takarva tettek sziklasírba,
bejáratát óriás kővel zárták,
őriztették római katonákkal,
a szombat nyugalmát, gyász hatotta át.

Boldog meglepetés, húsvét hajnala,
kő elhengerítve, a sír nyitva áll!
Megölt tested a holtak közt nem maradt,
mert Isten kegyelméből feltámadtál!

Értjük-e vajon , e nagy örömhírt ma?
értékeljük-e, Krisztus áldozatát?
hiszünk-e az Ő feltámadásában?
hogy igaz hittel ránk is, feltámadás vár!

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
  kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
  engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
  tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
  szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
  „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram,
  ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel
  bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
  nyújtotta.

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta
  nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
  megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz
  benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és
  soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok
  lesztek?”
  Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
  cselekszik, szolgája a bűnnek.

 

 

 

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt.139,23-24.

Első olvasásra kissé merésznek tűnnek a zsoltáríró gondolatai! Mit is kér valójában az Úrtól? Vizsgálj meg engem Uram, de ne csak külsőleg, hanem még a gondolataimat is!

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a látszat alapján ítéljünk.

 

A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken feszítették keresztre őt a római katonák.

Azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival, és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére; kezét, lábát odaszegezték a kereszthez, és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I.

A legnagyobb kérés





"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot.
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog?
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út,
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem!

  Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
  megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
  tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
  asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
  „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
  törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt
  azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.

Mert boldog vagy...

 

„Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. ”Jelenések könyve 1:3
Egy fekete, teljesen egyszerű kinézetű könyv, amit szinte minden háztartásban megtalálhatsz. Egy könyv, ami nem hiányozhat a gyűjteményből, de igazán mint valami elfelejtett státuszszimbólum hever a többi iromány között. Egy könyv, amely ezrek életére volt kimondottan nagy hatással, ezreket változtatott meg, mentett meg az örök élet számára.

 

 

Óriásokkal küzdve

 

 

 

„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!”

Zsoltárok 18,2-3

 

Dávid az után is, hogy legyőzte Góliátot, majd Saul után király lett Izráelben, sokat harcolt az óriások maradékával (2Sám 21,15-22). Az ellenséges filiszteus csapatok újból és újból a hajdani Góliát rokonai segítségét kérték, hogy megrendítsék a fiatal király amúgy sem elég szilárd hatalmát.

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
  működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére
  törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai
  elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de
  nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett,
  a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra
  keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit.

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom
  önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
  Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
  (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
  Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,
  hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak
  ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

 

 

 

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
  úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
  neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
  sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
  látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
  Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!
  Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz.

Ajándékba kapott mosoly Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagycsaládban.

Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.