Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta
  nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
  megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz
  benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és
  soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok
  lesztek?”
  Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
  cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában,
  de a fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz
  titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai
  vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én
  azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek,
  amit a ti atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi
  atyánk Ábrahám!”
  Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt,
  amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot
  hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt
  teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem
  vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.” Jézus
  azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem,
  mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem,
  hanem az Isten küldött engem.”
  Jn 8,31-42


  Elmélkedés:
  Szent János apostol írásaiban, mind evangéliumában, mind leveleiben
  nagy jelentőségű az igazság fogalma, amely elsősorban nem Istenre
  vonatkozik, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéjére, Jézus Krisztusra. Ő
  azt az igazságot hirdeti, amit az Atyától hallott, s amelyet az Atya
  bízott rá. Az üdvösségre hívó isteni igazság hirdetését tekinti
  küldetésének, egyértelműen kijelenti, hogy ő az igazság. János apostol
  abban látja az ószövetség és az újszövetség különbségét, hogy az előbbi
  a törvényekben közvetítette Isten akaratát a választott nép számára, az
  újszövetségi időkben viszont Jézus személyében válik megismerhetővé a
  teljes igazság, amely elvezet minket a mennyei Atya szeretetéhez.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és
  mindig is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek Téged.
  Nem valamiféle földi jókra akarok szert tenni; azt kérem, amit érdemes
  kérnem: Tenmagadat egyedül!