Erdély szívében, a nyugat-európai turisták által nyári szezonban túlzsúfolt Segesvár {Sighisoara} városától délnyugati irányba vezet egy irgalmatlanul rossz minőségű mellékút. Azonban érdemes végigzötyögni a mintegy kilenc kilométeres, középkori viszonyokat felidéző szakaszon, mivel a végén az egyik legépebben fennmaradt reneszánsz várkastély fogadja a bátor felfedezőket.



Keresd {románul Cris} község belterületén egy magaslaton, vaskos törzsű fáktól részben eltakarja tárul elénk a Bethlen grófi család egykori rezidenciája. Az eddigi vizsgálatok szerint a legkorábbi épületrésznek tekinthető a XV. századi kör alaprajzú, vastag falú négyemeletes lakótorony. Kezdettől fogva a Bethlen nemesi família lakta, végig a fennállása idején, ez pedig igen ritkának számít a történelem viharos évszázadaiban. A toronyhoz kapcsolódik az emeletes palotaszárny, tornácos folyosóval. A XVI. században az Erdély szerte meghonosodó reneszánsz építészeti stílus formavilága szerint díszítették a főnemesi lakot. Ekkoriban húzták rá a toronyra a legfelső szintet, körben az alabárdos vitézeket ábrázoló domborművekkel.

A keresdi várkastély olyan biztonságos, idegen hadaktól nem háborgatott vidéknek számított, hogy a korabeli krónikák szerint a Bethlen család házasságot kötött tagjai között hagyománnyá vált itt tölteni a mézesheteket. Persze a gyatra közbiztonság megkövetelte az erős várfalak, így 1675 és 1683 között olaszbástyákkal bővítették a nagyúri épület védőrendszerét. De az egykorú források inkább az épület díszes berendezését, a kényelmes lakhatást adó termeit dicsérték. Bethlen Elek földesúr idejében még nyomdát is üzemeltettek falai között, ahol a család nagy történetírójának, gróf Bethlen Farkas erdélyi kancellárnak históriás kötetét adták sajtó alá.

1690-ben azonban a török-tatár segítséggel a Tündérország területére betörő Thököly Imre seregének közeledtére a nyomdát leszerelték és a biztonságosabbnak ítélt Segesvárra költöztették. Az épület szerencsésen elkerülte a magyarországi erődítményekre kimondott felrobbantási parancsot, mivel nem a várak, hanem a kastélyok közé számították a Bécsi Haditanácsban.

Mindvégig lakták, így gondozták épületeit. Sőt a XVIII. században a védelmi szerepét elvesztett északkeleti bástyába egy barokk stílusú tornyot emeltek. Egészen 1944-ig a Bethlen család tagjai lakták, akik a közeledő orosz csapatok elől elmenekültek.

A román állam által elkobzott épület állaga fokozatosan romlott, bár egyes részeit az 1970-es években renoválták. A XX. század végén egykori birtokosai kárpótlási igényt nyújtottak be rá, napjainkban is folynak a helyreállítási munkálatok a rossz állapotú várkastélyon, ami ezért jelenleg belülről nem látogatható.