Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
  megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
  tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
  asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
  „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
  törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt
  azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt,
  és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
  fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki
  közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
  Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
  csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett
  és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem
  ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta
  neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
  Jn 8,1-11


  Elmélkedés:
  A házasságtörő asszonyról szóló evangélium isten irgalmasságának
  titkához vezet minket. A vádlók kegyetlen tekintete és a kivégzésre
  készülődők irgalmatlan pillantása közepette egyedül Jézus néz
  irgalommal az asszonyra. A többiek tekintete a biztos halált jelentené,
  Jézusé viszont az életet jelenti az asszony számára. Jézus irgalommal
  nézi a bűnöst, szava a megbocsátást hirdeti számára. És ez az irgalmas
  tekintet erősebb a gyilkos szándéknál, Isten megbocsátása erősebb az
  emberi kegyetlenségnél. Jézus nem kíván részletes beismerő vallomást.
  Feltétel nélkül bocsát meg, s gyógyítja meg a lélek sebét. A
  megbocsátást tehát nem a bűnös ember érdemli ki, hanem Isten
  szeretetéből fakad.

  Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
  egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
  igaz hitedben és annak megvallásában.
  Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy
  elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél,
  hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.