A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
  működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére
  törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai
  elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de
  nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett,
  a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra
  keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán
  bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk,
  honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan
  való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt:
  „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól
  jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont
  ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna
  Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő
  órája.
  Jn 7,1–2.10. 25–30


  Elmélkedés:
  Az evangéliumi beszámolók nem hallgatják el, hogy a nép körében
  bizonytalanság támad Jézus személyét illetően. Ő ugyanis nem hétköznapi
  módon cselekszik, amikor csodás módon gyógyítja meg a betegeket és
  egészen másként tanít, mint más tanítók. Egyesek úgy vélik, hogy
  mindent tudnak Jézus származásáról, ha ismerik családját. De nem tudnak
  isteni származásáról, s nem gondolják, hogy a mennyei Atyától jött el
  emberi világunkba. Tévedésük említésével Jézus ellenszenvet vált ki
  belőlük. A Jézusban való hit kulcseleme, hogy hisszük-e, hogy ő a
  Messiás? Az igaz Isten megismerésének útján járva eljuthatunk arra a
  meggyőződésre, hogy Jézus valóban a mennyei Atya küldötte és Fia.