ADJON AZ ISTEN EGY JOBB, ÁLDÁSOS ÚJ ESZTENDŐT.EGÉSZSÉGET, LELKI NYUGALMAT, JÓLÉTET!

   KIVÁNOM, HOGY ÖRÖMTELI PILLANATOKBAN LEGYEN RÉSZÜK SZERETTEIK MELLETT,JÁRJANAK SIKERREL, ÉS BÍZZANAK A HOLNAPBAN!

                          EGY JOBB ÉVET KIVÁNOK!

   BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!

"Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békét adó szövetségem nem inog meg - mondja könyörülő Urad" (Ézs 54,10).


Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság. A föld tartóoszlopai is kimozdulhatnak helyükből, de irgalmas Urunk szeretete és szövetsége soha nem hagyja cserben népét. Erős hittel megkapaszkodom ebben az ihletett kijelentésben, és ez örvendezővé teszi a lelkemet.

"Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11).


Sokan ünneplik ma az Úr első eljövetelének feltételezett napját: fordítsuk most figyelmünket második eljövetelére. Ez éppen olyan biztos, mint amilyen az első eljövetele volt és hogy először eljött, az nagyban alátámasztja második eljövetele bizonyosságát. Jézus Krisztus, aki eljött szolgálni mint egyszerű ember, egészen biztosan eljön újra, hogy elvegye szolgálatának jutalmát.

Volt egyszer két gazdag kereskedő, Akiba és Tarphon. Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte. Akiba viszont szegény szülők gyermeke volt és tudta, milyen keserű a szegénység. Így pézének jelentõs részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.

Micsoda báty!

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett.
-A bácsié ez a járgány?
-A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt.
-Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha...

Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának.

A KÖZÖSSÉG MINDEN TAGJÁNAK

BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK

NAGYON SOK SZERETETTEL:MAGDI.

 Betlehemben földre jött a fény,
Csodálatos végtelen remény.
Mária ölén: csöpp Jézus fia!
Angyal ének,zeng a magasba.

A régivágy örömre forul.
Szívünk mélyén szeretet dalol;
Megváltónk lejött, Isten szent Fia,
Beteljesült Ígéret Szava.

Behunyt szemmel látom arcodat,
Lelkem mélyén, hallom hangodat;
Szereteted győz e-világ felett,
Megmenekül a sok elveszett.


Tudom minden ember, azt érzi a Földön, ahogy az idő közeleg,
Hogy közénk jött, és újra közénk jön az élő Szeretet.
Mert nélküle mindenkit felfal a gyűlölet,
De Ő vele mindenkit átölel a Szeretet.
Ő megváltoztatja a Világot, a háborúkat békévé oldja,
Az ellenségeket barátokká változtatja.
És nem lesz többé sírás és jajgatás,
Mert ő letöröl minden könnyet...Minden könnyet!
És a boldogság mosolya csillog a megváltástól megszépült arcokon.


Ezt érzem én: Jézus nézek rád!
Más lett a Föld, más lett a Világ.
Testé lett Ige:értem szólt szava!
Hiszek Neked Isten szent Fia.

Ezt érzem én: Jézus nézek rád!
Más lesz a Föld, más lesz a Világ.
Testé lett Ige:értünk szólt szava!
Hiszünk Benned Isten szent Fia.

BOLDOG;BÉKÉS;SZERETETTEL TELI KARÁCSONYI ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES KLUBTAGNAK!!

SZERETETTEL:Icu

Legyen minden nap karácsony...

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

A mosolyod legyen a hírnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.

Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagy család
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.

ÁLDOTT ÜNNEPEKET KIVÁNOK!

KATTINTSATOK AZ ALÁBBI LINKRE!

http://www.fimi.hu/karacsony/

MINDEN KEDVES KLUBTAGNAK ÉS CSALÁDJÁNAK ÁLDOTT, SZERETETTELJES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK: MAGDI.

Isten kezében 

Felvett az Isten az út 
porából, s a kezére tett 
félénk ázott bús kis 
verebet, 
Sokáig egyebet sem tett, 
csak melengetett. 

Lassan - Ó de lassan! - 
minden csepp véremet, 
átjárta melege, 
kimondhatatlan hűsége, 
atyai szeretete. 

Kezéből etetett. 
Igéjéből itatott. 
Csipogni, repülni, hordani 
tanított. Mindez sokáig 
ó, de sokáig tartott. 

Kezében vagyok. 
Kezéből élek. 
Bár szédít sokféle veszély, 
Ujjai közt, ha kinézek, 
de nem félek! 

Tudom, - vihar is megtépáz, 
Héja is kerülget, 
Kétség, bú gond, nyomor, 
szívemre feküdhet, 
de Isten kezéből 
semmi ki nem vehet! 

S így "lelkem szép csendesen 
nyugszik csak az Úr Istenben." 
Kezében csupán eszköznek lenni, 
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni, 
Megtanít az Isten!

Futás

Füle Lajos: Futás

Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ, szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen, millió anyai kétségen át, gyönyörűszépen s balga-bután fut a gyermek a labda után…

Fut az ember az élet után … Leszegett fejjel gyötri magát kincseit egyszer csakhogy elérje, kergeti álma, hajtja a vére. Kenyér gurul a lába előtt, vagyon gurul a vágya előtt, hírnév, dicsőség álma előtt. Rohan utánuk éveken át, a fogyó úton, életen át, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen s balga-bután fut az ember az élet után…

NEM VAGYOK MÁS, CSAK ÜRES EDÉNY, TÖLTS MEG HÁT LELKEDDEL ENGEM,

IGÉDNEK ÁLDOTT, SZENT EREJE HAD MUNKÁLKODJÉK MÁR BENNEM.

RAJTAM

HOGY ÁLTALAM SOK-SOK ÁRVA SZIV BÉKÉJÉT BENNED MEGLELJE.

Karácsony előtt, álltam a második nagy bevásárlásom közben.
Az utolsó ajándékokat  akartam megvenni,
de már nem igazán volt karácsonyi a  hangulatom.
Előttem fiúcska állt és aggódva várta, hogy rá kerüljön a sor.
Mint egy türelmetlen kisfiú, toporgott és a kezeiben tartott egy pár cipőt.
Ruhái  hordottak és viseltesek voltak, haja piszkos.

Rá került sor, hogy fizessen.
És ekkor hallottam amint mondta a pénztárosnak:
Uram, a Mamámnak szeretném  venni ezt a pár cipőt.

Mese a karácsonyról, az önfeláldozásról és a szeretetről...

Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét.

Megkérhetlek arra, hogy állj meg egy percre a  karácsonyi készülődésben, és gondold át szeretteid listáját?

           Köszönöm amiért szakítottál erre időt. 

                   Ha nem tudod pontosan hogy, hogy kiket szeretsz akkor a Biblia segítséget ad ebben.

Ez Jézus parancsa, utasítása, kérése és tanítása.

Néma az erdő, semmi nem zavarja,
Néha egy lágy szellő átöleli a fenyves deres ágait,
odasúg valamit, aztán tovasuhan
egy bájos mosollyal az ajkán.
Bagoly bóbiskol egy deres ágon,
nem törődve a világgal,
tollait felborzolva,
hallgatja a csend zsoltárait.
A hópelyhek halkan, csendesen,
díszes ruháikat fitogtatva, játszadozva
és mosolyogva táncolják körül az erdőt.
Valahol bent, a fenyves mélyében
egy kristálytiszta vizű patak
dugja ki itt-ott csicsergő fejét a jég alól,
kikönyököl a kristályüvegre,
szétnéz, majd nevetve fonja tovább
rég megásott medrében,
játékos, csábító ezüstfonalát.

Csak állunk szótlanul a Karácsony küszöbén, egy gyertyával a kezünkben, melyről ujjainkra folyik a forró viasz... Csak állunk és tekintetünket nem tudjuk levenni a jászolról, melyben megszületett a Megváltó. Egy halk énekbe kezdünk, aztán egy imát rebeg el fáradt lelkünk és nem értjük. Nem értjük, hogy hogyan lehetséges ez. Nem értjük, hogy miért szeret bennünket annyira Isten? Nem értjük, hogy miért ragaszkodik hozzánk ennyire az Úr. És ahogy ott állunk, szemünket az égre emeljük, és könnyes szemmel látjuk, hogy Isten reánk mosolyog, szelíden, békésen, szeretettel.

,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt ő, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?''
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban.

Amikor embertársainkkal beszélgetünk, kommunikálunk két csatornán kapunk és adunk jelzéseket egymásnak. Az egyik a szóbeli, verbális közlés, másik a nonverbális, vagyis a testbeszéd.
Érdekes módon, ha valakivel társalgásba kezdünk mondandójának hitelességét inkább a testbeszéde által küldött jelzések függvényében „fordítjuk le” magunknak. Lássunk egy példát: ha valaki arról beszél, hogy mennyire örül, hogy láthat minket, miközben mereven áll előttünk, komoly arckifejezéssel és összekulcsolt karral, nem igazán hiszünk szavainak.

Besötétedett. A forgalmasabb utcák fáit világító füzérekkel ékesítették. A lámpaoszlopokon csengettyűket formáltak belőle. Ha jó kedve lett volna, talán szépnek látja mindezt, de a lelke nehéz volt, nem tudott örülni az ünnepvárás külsőségeinek. Emberek siettek el mellette. Voltak, akik a kirakatokat bámulták. Már a második körét rótta. Keresett egy nyugodt helyet, ahol nem küldi el a rendőr pár perc után, de ahol mégis sokan megfordulnak.

A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang.
Az egyik szép sárga virágú,  fejlettebb volt, mint a többi.
Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött.
Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait.
Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.

Veronika kedvetlenül rakosgatott a szépen feldíszített kis karácsonyfa alatt. A munkájával elégedett volt, de elszorult a szíve arra a gondolatra, hogy ez ismét csak: - nagy hűhó semmiért!

Már hetek óta lázasan készülődött, a szeretet ünnepére. Ujjongó örömmel várta Dórát, a kislányát, szent estére, szerény kis otthonába. 


Tudta, ez a látogatás csupán néhány boldog órát jelenthet neki, hogy azután még elviselhetetlenebb legyen a magány. Ha erre gondolt, már nem is tudott igazán örülni és sajnos képtelen volt, erre nem gondolni.

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

Az Úr Jézus születésnapjának a megünnepléséről

földi élete idejében (33 év) nem olvasunk

a Bibliában. Mint emléknap, később sincs feljegyezve.

Mi, földi teremtmények általában annál inkább

ünnepeltetjük magunkat évről évre, születésnapunkra

emlékezve. E nap körül sok a tervezés,

szervezés, meghívás, ajándékozás. És végül a kérdések:

"Milyen volt? Hogy sikerült? Tetszett-e? "

Több mint 2000 éve ünnepeljük az Úr Jézus születésnapját

mindenütt a földkerekségen különböző

módon: népek, kultúrák, szokások, hagyományok

szerint.

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

„Így élek. Se tűzhelyem, sem otthonom. Az a tisztem, hogy mint vén csősz: a jó Isten játéknyáját figyelem.” 

(Isten csősze)

Mécs László - A királyfi három bánata

(részlet)

Amikor születtem nem jeleztek nagyot
Messiás-mutató különös csillagok,
Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

Isten tudja honnan, palástot kerített,
Aranyos palástot vállamra terített,
Fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
Ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
Mint királyi ember királyi urának.

A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat.

A kedves szemekért keresd a jót az emberekben.

A karcsú alak érdekében, oszd meg ételed az éhezőkkel.

A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta legalább egyszer.

A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy soha nem vagy egyedül.

Az embereket - jobban, mint a tárgyakat - meg kell újítani, fel kell éleszteni, meg kell gyógyítani és megváltani. Sohase utasíts el senkit!

Emlékezz: ha segítő kézre van szükséged, végül megtalálod a karjaidban.

Hóember néz be az ablakomon
s vigyorogva szól: január, hol a nyár?
Visszamosolygok a fűtött szobából,
kit érdekel most, hogy hol a nyár?
A hó kéklik, fehérlik, eget játszik,
mert puhán a görcsös földre szállt az ég,
csillag is gyúl: az utcai lámpa
mohos szemöldök alatt pislákolva ég,
nappal is, mert rángó ideget oldva,
egybemosódik a napszak s az évszak,
körben föláll, egymás kezét keresve-fogva
elindul felénk Kelet, Nyugat, Dél és Észak,
s amíg ideérnek, baktatva, lassan,
e budai utca Betlehem lesz, s kerek a világ,
s mint magzatvízben az embrió-Jézus,
születni készül a remény, ködben napvilág.

1. Azért élhetünk a szavával, mert Ő beszélgető Isten, és ez éltet, táplál bennünket. A Biblia első lapjától kezdve arról tanít, hogy Isten szóba áll az emberrel. Bármilyen parányiak is vagyunk, vagy elestünk, bűnbe merültünk, az ő számára mégis csak létezünk és szól is hozzánk. Néha közvetlenül, néha küldöttei révén, néha próféták, igehirdetők vagy tanítók által, de mindig van mondanivalója számunkra.
Ahogyan a választott nép számára is volt mondanivalója.

Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, ami Isten szájából származik.” (5Mózes 18:3b)

A beszélgetés lételemünk, szükségünk. Vágyunk a másikkal való kapcsoltra. Ahány ember, annál sokkal több beszélgetés, hiszen csak egy ember mennyi különböző beszélgetést folytat társaival egy nap, és mennyivel többet egy egész esztendőben. Tágabb, szűkebb környezetben láthatjuk, hogy állandó üzeneteket, kapunk, és küldünk. Születésünktől fogva tudunk kommunikálni, beszélni, érzelmeinket kifejezni, üzeneteket küldeni, üzenetet átadni.