VÁRNAI ZSENI :

Úgy megnőttél, szinte félek


Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

MA KÉT CSODÁLATOS VERSET OLVASTAM, GONDOLTAM MEGOSZTOM VELETEK, EGY KEDVES BARÁTNŐMNEK KÖSZÖNHETTEM E CSODÁS SZÉP VERSET, JÓ OLVASÁST KIVÁNOK:

Erdődi Elek:
Ha nagy leszek, anyám

Ha nagy leszek, anyám, fiad ígéri neked,
Nagyon boldoggá foglak tenni téged.
Teérted dolgozom örökké, szakadatlan,
Hogy visszaadjam mindazt, amit tőled kaptam.
Ha nagy leszek, anyám, tied lesz napom, éjem,
Hogy régi mosolyod orcádra visszatérjen.
Hogy eltüntethessem rólad a gondkeresztet,
Mely fáradt, szép szemed alatt megbújva reszket.

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd,
hogy mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?

,,Ne aggódjatok, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek." Máté 6,31-33

Tele van a világ, még inkább a mi életünk aggódással. Minden eszköz rendelkezésre áll a teljes jóléthez, mégis nyomor uralkodik sokmillió család felett. Nem is lehet másként, amíg irigyen nézzük ki a falatot egymás szájából, amíg úgy próbálunk boldogulni, hogy egymás kezéből rángatjuk ki a kenyeret.

Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakítás nélkül és szüntelen.

 Imádkozni végig, futni kitartón és merészen a célig.
Nem topogni tehetetlen, körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast dug a zsebembe.
Gazdagon szeretném végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni, de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad.

Már olyan jó berendezkedtünk.

Helyén van asztalunk és székünk.

Volt mit a szekrénybe tennünk.

Elégetetten körülnézünk,

S lefekszünk. Ránk borul az éjjel.

Sötét van,már lámpánk sem ég….

S imádkozunk :Krisztusunk,jöjj el!

De rásóhajtunk:Most ne még!

 

Évekbe telt ,míg minden rendre

Ily szépen helyre került .

Szeretnénk gyönyörködni benne,

Élvezni a napfényt,derűt.

Van annyi szép is itt a földön,

S volt már nehéz napunk elég.

Igen ,tudjuk ,hogy Krisztus eljön,

de azt sóhajtjuk:ma ne még!

A vadkecskék és a kecskepásztor

A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse.

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.
Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint,
kavics koccant az üveghez,
vagy néhány száraz falevél rezzent a földön,
ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.
Te nem nyitottál ajtót neki."

 

Szepes Mária

Segesvár

 

 Segesvár a Segesd patak Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik. Ősidők óta lakott hely, a rómaiak idejében katonai őrhely. Első írásos említése 1300: Segusvar. A név az ómagyar seg, ség = domb, halom szóból keletkezett, azaz a szászok előtt magyarok éltek itt. A honfoglaláskor bolgár-török népesség lakott a környéken.

 A mai várost a XII. században alapították a II. Géza király által betelepített szászok. A Szász Szék központja lett.

Ebben a kérdésben olyan ponton éri utol Isten Igéje a keresztény embert, amelyről a legtöbben úgy vélik: ez teljesen magánügy, és senki másra nem tartozik. Ha ez a sokak által vallott nézet igaz lenne, akkor helyesbítenünk kellene a Bibliát. Minthogy pedig ez nem lehetséges, hiszen Isten akaratát fejezi ki, nyilvánvalóan a mi gondolkodásunkban és viselkedésünkben van a hiba.

     Ezen a téren Isten nem részletes utasításokat. Az erre vonatkozó akarata azonban világosan felismerhető.

"Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek - így szól az Úr" (Zak 10,12).



Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is. Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket.

Lelkünk mélyén van egy ország,
Határtalan, szépséges!
Angyalország! - Te ismered?
Ha hitetlen vagy - kétséges.
Pedig mélyen, tudat alatt
Benned is van hatalma,
De ha te azt megtagadod...
Ne tedd, mert nem lesz a te javadra!
Mert amikor kizökkent
A köznapoknak fonákja!
Akkor bizony nagy oltalom,
Ha lelked mélyén te rá találsz
A jó nyugalom, és boldogság országra!
Elmondom, hogy miként lelsz rá! -
Szólj magadra: nyugodj meg!
Jó szándékod ott lesz Veled!

Hogyha élted útján elhagyott mindenki,
hogyha könnyeidet nem törli le senki,
hogyha már nincs társad ezen a világon,
hogyha már nincs olyan, aki melléd álljon,
hogyha már úgy érzed, mindent elvesztettél,
eltűnt minden célod, amit úgy kerestél.
Hogyha már nincs ami, mosolyra fakasszon,
hogyha nem találod, ami nyugtot adjon,
s lelkednek nincs csendje, csak nagy zűr zavarja,
arcod a fájdalom éles könnye marja.
Hogyha szíved húrját, a zúgó szél rázza,
s lelked a bánatnak sötét óceánja,
hogyha úgy érzed, hogy élted összeroppan,
szíved a sebektől, tán utolsót dobban.

Keresztet a földön minden ember kap:
az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Szülessen kunyhóba, avagy palotába,
El van készítve az ő keresztfája.
Az a csoda azután, hogy senki sem látja,
milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
míg a másik zokog, és a földre rogy.
Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét - krisztusi erővel.

Üzenem az otthoni hegyeknek:   a csillagok járása változó.   És törvényei vannak a szeleknek,   esőnek, hónak, fellegeknek,   és nincs ború, örökkévaló.   A víz szalad, a kő marad,   a kő marad...    Üzenem a földnek: csak teremjen,   ha sáska is rágja le vetését,   ha vakond túrja is gyökeret.   A világ fölött őrködik a Rend,   s nem vész magja a nemes gabonának,   de híre sem lesz egykor a csalánnak.   A víz szalad, a kő marad,   a kő marad...

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?

Néhány Wass Albert vers a kedvenceim közül:

 

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Összel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezökre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol,
úgy ég olyankor, úgy fáj valahol...

KEDVES KLUBTAGÓK! EZ EGY KEDVENC VERSEM. MA MIKOR A KEZEMBEN KERÜLT GONDOLTAM FELTESZEM :

 

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.

Az egyik legnehezebb dolog "szünetet tartani" úgy, hogy közben ne érezzünk bűntudatot, ne tartsuk önzésnek, vagy ami még rosszabb: ne érezzük kudarcnak, mert még annyi minden maradt elvégezetlenül.
Egy gyorshír: mindig lesz még több tennivaló!!!!
Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megtanulj különbséget tenni aközött, hogy magasra teszed a mércét magadnak, és aközött, hogy minden realitást nélkülöző, lehetetlen elvárásokat támasztasz.

Felkapaszkodunk a sikerességig, aztán rájövünk, hogy nem bírjuk a vele járó nyomást.

Maradj a helyeden ahol Isten látni akar!Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,elrejt, ha kell, be is takar!

 

Maradj a posztodon! Ott a helyed.Ha elfogadtad, amit ő ígért,a legjobb dolog: hinni!Az Ő szent lényét sérti a „miért”,és a te Igéd: bízni!

 

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,és a feladat nehéz,az Úr ismeri szíved titkait,Ő rád szeretettel néz.

 

A világ csak kínoz és elárul,fordítsd el tőle arcod!Az Úr irgalmán szíved elámul,csak Őt dicsérje hangod!

Krisztus Megváltód!

Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog,mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd,tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.
Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! - nyugtat meg az ész. És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.

Túrmezei Erzsébet: Ősz

Uram, búcsúzik az élet,mert a gyümölcsök megértek,meleg nyárnak vége lett.Elszáll a vándormadár is,és megborzong a virág is.

 

Hullanak a levelek aranyszínű szemfödélnek.Egyre csendesebb az ének.De borongós ég alattmost az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,és elém írod az égenvándormadarak jelét,hogy mélyen szívembe rejtsem,vándorvoltom ne felejtsem,vándoroljak Tefeléd.

 

Mind korábban itt az este.Megért a szőlő gerezdje.Hadd mondjak, Uram, neked,mindezért dicséretet.

Köszönetet a ködért is,a lehulló levélért is,minden gyümölcsért a fán.Röptéért vándormadárnak.

 

Hirdessétek, könnyű szárnyak,hogy van melegebb hazám!Át a ködön, át az éjen édes zengéssel kísérjendérbelepte réteken őszi hálaénekem!