EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Élt egyszer egy egyszerű, szegény ember. Esténként, a kemény munka után fáradtan és rosszkedvűen tért haza.
Árgus szemekkel figyelte az elrobogó kocsibakban és a bárok asztalainál ülő embereket.
-
Azoknak persze jól megy - morogta magában, és közben lelkében úgy össze
volt nyomódva, mint a szőlőfürt a présben… Nekik minden rózsás és
élvezetes. Bárcsak õk hordanák az én keresztemet!
Az Isten mindig nagy türelemmel hallgatta a szegény ember panaszát.
Egy öreg, fáradtnak látszó kutya sétált be az udvaromba. Jól táplált volt, és a nyakörvéről is látszott, hogy van gazdája. Bejött velem a házba, és elaludt a nappali sarkában. Egy órával később odament az ajtóhoz, én meg kiengedtem. Másnap újra megjelent, és megint aludt egy órát a sarokban. Ez így ment több héten át. Kíváncsiságból tűztem egy cédulát a nyakörvére:
"Az Ön kutyája minden délután a házamban szundikál".
Másnap a nyakörvre tűzve megérkezett a válasz:
"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni.
|
|
Ütött-kopott volt, s az árverező úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, s mosolyogva mutatta fel.
- Hölgyeim és Uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a
vonót,letörölte a port az ódon hangszerről, felhangolta a megereszkedett
húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező furcsán fojtott hangon szólt:
- Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár!
Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak,
hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad
neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz,
hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó
tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt:
bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.
Alfonz nyolc, Dezső tízéves volt. Sokat nélkülöztek, édesanyjukkal
együtt, apjuk iszákossága miatt. Egyszer aztán Dezső odaállt a mámorát
éppen kialudt apja elé:
-Apám, kérlek, válaszolj nekem: mi több számodra, én vagy az alkohol?
Az apa döbbenten nézett a gyerekre:
-Persze, hogy te, de mit akarsz ezzel mondani?
-Azt, hogy ha nem hagyod abba az ivást, megölsz
mindnyájunkat! Hát nem látod, hogy mennyit sír szegény anyánk? Azt sem
veszed észre, hogy mennyit nélkülözünk mindnyájan?Apja nem válaszolt.
Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy
megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a
másik kimentette. Magához térven, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
Mikor megütottelek, homokba írtad.
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával.
Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje
két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap
azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan
várt már engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor
megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg.
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép!"- gondolta -"Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?
" Mind ilyenek vagytok" - gondolta a farkas a fák közül -
"Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."
A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
Mi a szerelem? A legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt
hallottam egy asszisztens barátnőmtől e gyakori kérdésre.
Visszaemlékezvén a történetre, szeretném azt másokkal is megosztani,
melynek konklúziója így szól: az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk
egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben!...
Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél kilenc körül bejött
egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert kilenc
órakor van egy fontos találkozója.
Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra,
míg megérkezik az orvos.
Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel
mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte.
Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta
rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta,
megszólalt a szomszéd:
- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve,
kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én
életemben olyan savanyú almát még nem ettem.
A halál,a veszteség érzése mindig fájdalmas,de különösen az,ha egy gyermek,számára a legfontosabbat-az Édesanyát-veszíti el.
A történet kis szereplőjével ez történt.Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja.
Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget ,hogy kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani.
Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa
szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata,
akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta,
nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez
a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a
középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt.
A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert
guillotine általi halálra ítélték.
Az asztalos, akit felfogadtam, hogy segítsen rendbe hozni a régi gazdaépületet, éppen végzett egy nehéz nap munkájával. Egy defekt miatt csak egy órás késéssel tudott munkához látni, azután elromlott a villanyfűrésze, majd pedig ősrégi teherautója mondta be az unalmast. Én vittem haza kocsival, és útközben mindketten néma csöndben ültünk. Amikor megérkeztünk, behívott, hogy ismerkedjem meg a családjával. Útban a bejárati ajtó felé egy pillanatra megállt egy alacsony fánál és mindkét kezével megérintette a fa felső ágait.
A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó
cipőgombszeme - és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják
feketerigónak.
Nem tudom, ki hogy van ezzel a fekete színnel. Nyilván van,
akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a
türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban
odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen
annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete,
játékos fekete, meleg fekete és ki tudja még hány.
A feketerigó fénylő fekete volt.
Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát:
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
Gondolkodtál már azon, hogy a vadlibák miért pont V alakban repülnek? Mint sok más esetben, itt is jó indoka volt az Úristennek, hogy az állatok viselkedése ilyen legyen. A liba szárnycsapásaival olyan légáramot kelt, amely segíti az utána szálló társát a repülésben. Így aztán a V alakban repülő csapat 71%-kal hosszabb utat tehet meg, mint egy liba egyedül.
Azt találod, hogy a betegség a legsúlyosabb csapás, amit az Isten az emberre mérhet?
Egy betegség az élet legritkább ajándékát hozhatja, a második
születést. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A betegség alatt
szelídebbek, szerényebbek, alázatosabbak leszünk és lekopnak rólunk a
világ hiúságai. Elvonul előttünk múltunk, rájövünk tévedéseinkre és
így, lassan, talál először életünkben, egy őszinte önmagunkba
tekintéssel elérkezünk valódi énünkhöz.
Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola
gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma
is sokan emlékeznek...
Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:
A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak
rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem
képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat mint más
gyerek.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy
fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett
volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a
veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok
húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a
falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk
látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb
lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy
senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába.
Kínában egy vízhordózónak volt két nagy
cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában
hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt
és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó
hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment, minden nap, a vízhordózó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére,
hisz tökéletesen csinálta.
A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a
leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy
valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
"...Így
szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig
fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni
néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.
Besötétedett. A forgalmasabb utcák fáit világító füzérekkel ékesítették. A lámpaoszlopokon csengettyűket formáltak belőle. Ha jó kedve lett volna, talán szépnek látja mindezt, de a lelke nehéz volt, nem tudott örülni az ünnepvárás külsőségeinek. Emberek siettek el mellette. Voltak, akik a kirakatokat bámulták. Már a második körét rótta. Keresett egy nyugodt helyet, ahol nem küldi el a rendőr pár perc után, de ahol mégis sokan megfordulnak.
Az Úr Jézus születésnapjának a megünnepléséről
földi élete idejében (33 év) nem olvasunk
a Bibliában. Mint emléknap, később sincs feljegyezve.
Mi, földi teremtmények általában annál inkább
ünnepeltetjük magunkat évről évre, születésnapunkra
emlékezve. E nap körül sok a tervezés,
szervezés, meghívás, ajándékozás. És végül a kérdések:
"Milyen volt? Hogy sikerült? Tetszett-e? "
Több mint 2000 éve ünnepeljük az Úr Jézus születésnapját
mindenütt a földkerekségen különböző
módon: népek, kultúrák, szokások, hagyományok
szerint.
Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot
mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti.
De ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan
rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt
a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a
legrosszabb érdemjegyet írta.
Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és
megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein.
Mit írnál a lapra?
Egy
napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis
üres hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és
azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült
és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén
a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves
megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
Kedves Fiam ...
Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni…
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot… , ne szakíts félbe…, hallgass végig!
Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha
nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte…
Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak
venni a mosdásra!
Rongyos idegen
Lesütött szemmel és lehajtott fejjel jött velem szembe, s szólt az az ember.
Teste rongyos ruhákba bújt, s szemében a fény rég kihunyt.
„Éhezem, asszonyom, ennék!”- igy szólt, s mondhatom nagyon udvarias volt.
„Csak jegyeim vannak, pénz nincsen nálam, de élelmet vehetünk”- feleltem lágyan.
A hajléktalannal elindultunk csendben, s ő mondta: „Ha lesz pénzem, megadom menten.”
Szeméből sütött a reménytelenség. „Nem számít -mondtam- nem kell a fizetség.” Ahogy végigjártuk az üzlet polcait, gyermekként választott, s kért még valamit. Boldogan biztattam, vegyen csak bátran, mert életemben sok rosszat csináltam.
Vajon létezik-e Isten?
Egy
ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a
fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok
mindenről szót ejtettek, különféle területeken.
Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem hogy Isten létezik."
- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.
-
Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem
létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne
annyi beteg ember a világon?
Kwami
nagy, félelemmel teli szemekkel nézett az édesanyjára. Hát az anyukája
is el akarja hagyni őt, ahogyan apja már korábban elment tőle?
- Olyan fáradt vagyok - suttogta az édesanyja. Szeretettel nézte
kisfiát, és békés mosollyal az ajkán aludt el, hogy soha többé fel ne
ébredjen.
Kwami nagyon sírt, és sokáig nem tudott megvigasztalódni amiatt, hogy
el kellett búcsúznia az édesanyjától. Most már valóban nem volt
senkije, aki gondoskodjék róla.
Volt egyszer egy Shakespeare-színész, aki nagy hírnévre tett szert egyszemélyes előadásaival, melyek során klasszikus művekből olvasott, illetve mondott el részleteket. Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását – Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm – a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt.
Az ajándékba kapott mosoly
Egyszer
volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két
testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog,
nagycsaládban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A
kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének
százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is
felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen
sort sem.
A bölcs asszony
Volt egy nagyon gazdag ember, aki rendkívül kegyetlen és zsugori volt. A felesége jószívű és szeretetteljes volt, és mindenki iránt együtt érző. Az asszonyt mindenki szerette, a férjét azonban senki sem. „Isten ezt a rossz férjet adta nekem – gondolta mégis a feleség –, mit tehetnék hát? Senki sem szereti őt, úgyhogy legalább nekem szeretnem kell.” Így kedves volt hozzá, és éjjel-nappal szolgálta.
Éhínség tört ki a vidéken, és sok falubeli fordult hozzájuk segítségért.
A mag
|
"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.
Csak egy anya....?
Egy
nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a
hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált,
nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egy
másik nő is hasonló helyzetbe került a polgármesteri hivatalban.
Elvitte a szél.
A liget területén lévő pázsit közepén
kinyílott egy pár pitypang.
Az egyik szép sárga
virágú, erős fejletettebb volt, mint a többi.
Derűs képet nyújtott,
mint a májusi este.
A virág hamarosan magba
szökött.
Volt egyszer egy kicsi
kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni.
Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi
láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
-
Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is
menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon
maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi
szív nagyot dobbant.
A Bölcs Hernyó
Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy
életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából.
Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis
csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán,
egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább!
Végzek magammal, így döntöttem.
Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek.
Egy indiai legenda
Egy indiai legenda szerint egy ferfi minden nap a
falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel.
Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a
hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az
utat tette meg a férfi.
Az új edeny büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak,
hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire keszitették. Míg az öreg
edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökeletesen
ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűseges
munkájának a következményei voltak.
A ceruza meséje
A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott
pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló
történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok.
Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem
látott rajta.
A sárga rózsa
Mese a hazudásról és egy értékes, ám annál nehezebben megtalálható növényről.
„Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
Minden álmunk.”
Vagabondo egyszer egy valószínűleg nemlétező ország pusztájában bandukolt éhesen és szomjasan, amikor végre meglátott a távolban egy házat. Eleinte azt hitte, hogy csak délibáb és képzelődik, de egyre határozottabban érezte, hogy az a ház tényleg ott van.
Megkértem Istent
Megkértem
Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom
azt.
Kértem
Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni,
megszerezni kell.
Kértem
Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.
Egyszerű gondolatok |
Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen
megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor
elindult az idősek otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért
úgy érzi, muszáj elhagyni házát.
Az idősek otthona előterében
várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis
szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.
Az élet bankja
|
Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a
nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a
nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai,
pontosabban két alapszabály van:
1. Az első szabály, hogy mindazt a
pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni
nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak
elkölteni lehet...
Szeszélyes vénasszony
|
Az öregotthonban meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve. "Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rámnézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz? Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik erősen, csámcsog.
Elég
Hoztam egy tanulságos igaz történetet. Van egy mondás, mely
szerint a legszegényebb ember is boldog, ha elégedett. Tudjuk, mert
megtanultuk: fájhat az, ami nincs, de attól még nem lesz. Az önsajnálat
csak lehúzza az embert.
A spirál felfelé fordításához a kezdőpont mindig az elfogadás. Elfogadni
a helyzetet olyannak, amilyen, és "újratervezés indul " jelszó jegyében
erről a kezdőpontról indítani a nyílvesszőt a célunkat jelölő kör
közepébe.
Egy mese arról, hogy mi történik,
amikor feladjuk az ellenállásunkat a változásokkal szemben, és csak
lazán megengedjük, hogy megtörténjen:
A Bölcs Hernyó
Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy
életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából.
Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis
csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek.
13 éve | [Törölt felhasználó] | 13 hozzászólás
Hallottam egy csodálatos kis történetet egy
lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetősen nehéz körülmények
között próbált felkészülni a prédikációra!
A felesége elment
vásárolni. Esett az eső, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert nem
tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elővett egy régi magazint,
hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét
ábrázolta. Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a
szoba padlóján és ezt mondta a fiának: „ Johnny,ha össze tudod rakni a
térképet,kapsz tőlem egy huszonöt centest”.
Miért engedi Isten a sok szenvedést?
Mielőtt megfontolnád, mit is válaszolhatsz egy Isten-kereső ezirányú felvetésére, bizonnyal hasznos önmagad számára végiggondolni, hogyan viszonyulsz a szenvedéshez te magad. Saját viszonyulásod tisztázásában szándékozik segíteni az egyház szent hagyományába ágyazottan ezen alfejezet.
Isten végtelen szeretetében szeretetre, tágasságra és békére teremtett minket. A szeretet teljes zsarnokságban nem virágzik, uralom alatt nem jut éltető levegőhöz.
MINDENKINEK, AKI "MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"
Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira.
Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre,
hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer
csak látja,
hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye. Az öreg
kutya azt gondolja: "Jaj jaj! Most igazán szarban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből,
gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
- Én a létezés értelmét
keresem - mondta az idegen.
- Feltételezed, hogy a létezésnek
van értelme? - kérdezte
a Mester.
- Miért, hát nincs?
- Ha megtapasztalod a létezést
olyannak, amilyen, és
nem olyannak, amilyennek te elképzeled, akkor rájössz, hogy a
kérdésednek
nincs értelme.
Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy
fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett
volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt
a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok
húztak hasznot.
Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már
gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy
mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
AZ ÉV FOTÓJA SPANYOL
SZÖVEG MAGYARUL:
Nem veszett el az egész emberiség. A nap, a hónap, az év, az évszázad
fotója. Ez a fénykép egy indiai újságból való; a következő aláírással
érkezett:"Csak a szegény tud ilyen nagylelkű lenni. Milyen kár, hogy az
ember nem mindig ilyen."
A neve:Szeretet
Egy kislány bement a szobájába és a
szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra
az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is
megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem
hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe,
rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába
ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt
látható.
Sündisznó...
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni.
Egy álom üzenete
Álmomban
látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék
vele, ha van rám ideje.
Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
-
Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az
érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy
nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd
visszvágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is
feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá,
hogy visszanyerjék egészségüket.
Ajándék
Karácsony előtti utolsó napon a
szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban
nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem
magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más
helyre kell mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden
egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül
is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az
árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a
drága játékokkal?
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás