"Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (János evangéliuma 13:14-15)

A lábmosás szertartás, még akkor is, ha épp profán okból hajtják végre. A téren térdig állnak a szökőkút vizében a turisták: megtisztulás és felfrissülés sugárzik az arcukról. Akik körben állnak, irigykedve nézik a katarzist. 

A lábmosás szertartását pompás és liturgikus keretek között végzik, akár vallásos kisközösségek tagjai, akár maga a pápa végzi el húsvétkor.

„Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.”

..minden vigasztalás Istene." (2Korinthus 1:3)

 Isten át tud vinni olyan helyzeteken, melyekről azt gondolod, hogy nem éled túl, vagy amelyekről úgy érzed, örökre ott ragadsz.

Ő el tudja érni, hogy jól érezd magad a legbarátságtalanabb helyeken is, és nyugalmat ad a bajok között is.

Mielőtt életed véget ér, élni és szeretni fogsz, de megtapasztalod a veszteséget is. Egyes dolgok elvesztése valójában segíthet abban, hogy értékelni tudd azokat a dolgokat, amikkel még mindig rendelkezel. 

A kudarc íze teszi édessé a sikert.

CSODÁS KÍVÁNSÁG

Csak dolgozunk keményem, hajtjuk a pénzt,
S az alagút végén nem látjuk a fényt.
Még több kell belőle, mert jobban akarunk élni,
Csak közben megváltozunk és ettől kell félni.
Mit fog érni a pénz, ha nem lesz már egészség?
Ezért kockáztatni elég nagy merészség!
Tegyünk kicsit másképp, mint ahogy eddig tettük!
Ne úgy nőjön fel gyermekünk, hogy észre sem vettük!
Hová vezet mindez? Eljön majd a vég!
S akkor hiába mondjuk már, hadd maradjunk még!