http://www.youtube.com/watch?v=osuAh-UtSoY

 

http://www.youtube.com/watch?v=opDG8a2a8SU&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=QYCSQKTyc7k&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=Es5JMkbhQhs&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=qcpSROCVEZc&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=pKae90t7DqA&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=TVtDJxw7L3M&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=9UBBDvljn7Q&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=FkMaQsz8Kbc&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=25SQ9hAKllY&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=mhlUcfs2eIA&feature=related

Pótvizsga szeretetből

A Mesterem nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam.

Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán már elbuktam,

Bár a tételt már kívülről tudtam,

De előbbre alig jutottam.

Szeretem én, aki engem szeret,

Minden jó embert, akit csak lehet,

De az ellenséget…?

Aki engem rágalmaz, kinevet,

Ad mindenféle csúfnevet…

Gyaláz, és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!

És éppen ezt húztam ki a tételen,

Hogy az ellenségemet szeressem…

Szereted?

Egy csokor virág...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...

Az én miatyánkom - dr.Papp Lajos szívsebész verse

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senkise,
MIkor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
NÉzz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kédésedre választ a csend nem ad,
MIkor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!

Jövőhét kb. szerdáig rettenetesen érzékeny leszek már most kérek elnézést és megértést barátokra lehet mindig számítani,ugye?

„Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is
összebékíti" (Péld 16,7).

Vigyáznom kell arra, hogy útaim az Úr elõtt kedvesek legyenek. De
még így is lesznek ellenségeim. Talán éppen azért, mert bátor vagyok
az igazat cselekedni. Milyen nagyszerû ígéret ez a mai! Amikor az
emberek dühösködnek, az Úr megmutatja (nekem) dicsõségét: lecsendesíti
haragjukat úgy, hogy nem kell félnem tõlük.

Istennek hatalmában áll ellenségemet megakadályozni abban, hogy
ártson nekem, akkor is, ha nagy kedve volna hozzá.

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy
felmagasztaljon titeket annak idején" (1Pt 5,6).


Ez az Ige olyan, mint egy ígéret: ha megalázzuk magunkat, Isten felemel. Az alázatosság megbecsüléshez vezet: az alázat a felemeltetéshez vezető út. Isten keze, amely megaláz minket, egyben várja is, hogy mikor emelhet fel, mikor vagyunk már elég erősek ahhoz, hogy áldását elviselhessük. A győzelem ára a meghajlás. Sokan hajlonganak az emberek előtt, mégsem kapják meg a remélt előnyöket.

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).

Ez aztán az ígéret!

Beköszöntött a „nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

Íme, Isten bátorító tanácsa: „hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap.

Abban az időben: A  zsidók közül sokan jöttek  Máriához és Mártához,  hogy
  vigasztalják őket  testvérük miatt.  Amint Márta  meghallotta, hogy  Jézus
  jön, eléje sietett,  míg Mária  otthon maradt. Márta  így szólt  Jézushoz:
  "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy
  most is, bármit kérsz  Istentől, megadja neked."  Jézus ezt felelte  neki:
  "Testvéred fel fog támadni!" Erre Márta így szólt: "Tudom, hogy feltámad a
  feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta: "Én vagyok a  feltámadás
  és az élet.

Csak egy anya....?

 

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egy másik nő is hasonló helyzetbe került a polgármesteri hivatalban.

Pokoli történet...

 

---

Egy cigánykaraván Németországból menekülve a pokol kapujához ért, és vajdájuk megkérdezte:
- Vannak itt németek?
- Igen sokan vannak itt közülük! - hangzott a válasz.
- Angolok is vannak?
- Igen, sokan.
- És franciák, magyarok, oroszok, románok, arabok, zsidók?
A válasz mindig ugyanaz volt: Igen, sokan vannak!
- De vannak-e itt cigányok is?
A válasz: Igen sokan!
Leverten mentek tovább, s eljutottak a mennyország kapuja elé is.

Kedves barátaim!

  Ma ezt a szép történetet olvastam. Gondoltam felteszem mert nagyon tanulságos.

 

Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok, gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:

- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel után kivételesen egyenesen hazamentek.

Les Buscaglia

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.



Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre..

Egy kedves barátnőm állandó súlyproblémákkal küszködik. Rengeteg Fogyókúrát végigcsinált, de ezek eredményei mindig ideiglenesek voltak.

Nem is az étkezéssel van baj nála, egészségesen étkezik, egészségével is minden rendben. Miért küzd ilyen problémákkal mégis?

Meglátásom szerint két oka van. Az egyik, hogy nem képes elfogadni önmagát.

Én is végigjátszottam már ezt a játékot, és azt a módját ismerem a megoldásnak, ahogyan én megéltem.

Brain Storming

Csoda vagy nekem:

Az egyetlen,
Akit a lelkem befogad,
Akire vágyom,
Akit életem végéig várom,
Hogy jöjjön, ha kell.
Akinek magyarázkodnia
Nem kell,
Aki kell, mert kell.

Ha szemed csillog,
Abban gyönyörködöm,
Ha szomorú vagy,
Azon erőlködöm,
Hogy felvidítsalak;
De nem tudok többet
Tenni, csak egy csöppet.

Téged is tép az élet:
Elkezdtél valamit,
Amit félre tenned
Nem lehet,
Mert várják,
Hogy minden leheleted
Azért libbenjen,
Azért legyen,
Hogy másnak jobb legyen.

Csoda vagy nekem,
Mert vagy;
Mert olyan vagy, amilyen;
Olyan, ami kell nekem;
Olyan, amit kívánok;
Amiről, ha nem is tudok,
Mégis várok és akarok.

Csoda vagy, mert vágyaim
Képe vagy,
Mert kínjaimra lényed
Enyhítést ad;
Mert jelenléted azt adja,
Amit semmi más …
… Csoda vagy nekem,
Ha valóban vagy,
És nem csak egy látomás

 

Az alul írottakkal egyetértek, és támogatom. Ezért küldöm tovább. Arra kérlek, ha egyetértesz Te is tedd ezt! Köszönöm.


Bükkszentkereszten, Gyuri bácsi füves ember is,

és Dr. Dávid Tamás professzor, a Magyarok Házában ill. Lébényben egyet értenek.

Emberek!
Ébresztő!!!!
Gyógyítható a rák!!! Mindig is gyógyítható volt!


Immunrendszer gyors tuningolásával, macskakarom és más gyógynövényekkel, vitaminokkal, vörös szőlő maggal, más antioxidánsokkal, kezdeti stádiumban tökéletesen


GYÓGYÍTHATÓ A RÁK!

Rózsaszerelem

Valamikor réges-régen,
egy kis mag elvetődött
két ember szíve közepében.
Gyökeret eresztett, szépen
lassan, leveleket neveltek,
s egy szép napon bimbót
hozott, gyönyörűt -
Rózsaszerelmet.

A szirmok kibomlottak,
egyenként puha, bársonyos
boldog napokat hoztak,
harmatos gyöngyök
pihentek rajta, vagy csak
könnycseppek lettek volna?
A kisvirág bíborszínben lángolt,
lelkében tündér táncolt,
nektárja oly édes, mint
amikor a száj csóktól mézes.

Ellenállt szélnek és viharnak,
- hiába tépte, hiába zúzta -
nem tudott ártani sem levélnek,
sem bársonyos sziromnak.
Feslő rózsabimbó a nyári éjben,
hitte a csodát, bízott az erejében,
a kis tündér csillagporral szórta,
szerette a párját, becézte, óvta.

Szerelme tiszta volt,
mély mint a tenger, ilyet
nem érezhetsz az életedben,
talán csak egyszer.
Jöttek mégis, hideg napok,
szomorú, keserű gondolatok,
édes szókat nem mondott senki,
s a virág elkezdett haldokolni.

Lassan hullatta szirmait,
egyenként dobta el, s ölte meg álmait.
Egyetlen szirma él már csak e rózsának,
ha lehull az az egy, az az utolsó szirom,
őrzője nincs, hiába várom, keresem,
akkor abban a pillanatban
a virággal, halottá lesz - a Szerelem."

 

 

 

Elvitte a szél.   A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang.
Az egyik szép sárga virágú, erős fejletettebb volt, mint a többi.
Derűs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szökött.

Apák teremtése

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor a jó Isten az apákat teremtette, először egy rendkívüli magas alakot teremtett. Az egyik angyalnak azonban nem igazán nyerte el a tetszését a kész mű.

- Miféle apa ez? Ha a gyerekek alacsonyak, miért ilyen égimeszelők az apák? Mindig hétrét kell majd görnyednie, ha üveg golyózni akar csemetéjével, ha ágyba akarja dugni, vagy ha egy puszit akar nyomni a feje búbjára.

Az Idő és a Felejtés

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt. 
S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

 Van úgy az ember...


Van úgy az ember,
hogy 'álmodozni' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.


Van úgy az ember,
hogy bár 'szólani' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.


Van úgy az ember,
hogy 'bátorságra' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.


Van úgy az ember,
'őszinteségre' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.


Van úgy az ember,
hogy 'építeni' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.


Van úgy az ember,
hogy bár 'szállani' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.


Van úgy az ember,
hogy az 'Összhangra' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...


Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őz gidácska ártatlan fejét:


Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.


És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:


Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához."

 

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok.

Ma hold borong a végtelen felett.
Álomhalász - sajkám eloldom, -
S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet.

Ma hold borong a végtelen felett.

A végtelen nekem mit tartogat?
Ezüsthalakat, aranyhalakat?
Örvénylő mélye mit ígér nekem?

Magam maradtam künn a tengeren.

A hold borong, a háló mintha telne
És mintha megfeszülne hangtalan', -
És mintha mondhatatlan súlyt emelne.

A hold borong, a háló mintha telne.

Borzongás fut át minden tagomon,
Szívembe nyilal metszőn, élesen:
Hogy vajjon van-e itt halászjogom?

Én nem bánom a pőröly zuhanását,
Ha reá, mint a gránit, felelek,
Úgy felelek, hogy szikrákat vetek,
Szikrákat, mik lelkemből az égig
Szökkennek - és aztán ottmaradnak,
Elmúlhatatlan fényű csillagoknak.
Én nem rettegek kegyetlen kezétől
A megtermékenyítő fájdalomnak.

Én nem félek a széthulló világtól,
Amíg a lelkem erős sziklafészek,
Én csak széthulló önmagamtól félek.
Attól, hogy sorsom kérdéseire
Nem csendül bennem méltó felelet.

 Akarom: fontos ne legyek magamnak,

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant.

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme.

Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak.

Közben örül, hogy  neki  van az, amit szeret.

 

           Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat,

    akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek.

Bármit.  Te mit gyűjtesz?

Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz.

Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.

 

Szíveket gyűjtök.  A szív jelkép.

Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk   jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez,vagy ahhoz, és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.
Folytatásként  kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.  Azt gondoljuk, hogy az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémát, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni.

Első hét

Gabi vagyok és csak most érkeztem meg anyukám méhébe. Életem 4 nappal ezelőtt kezdődött, mikor az apukám hímivarsejtje és anyukám petesejtje találkozott és egyesült. Az egyes sejtek sok tízezer gént tartalmaznak, amelyek meghatározzák szemem, hajam, bőröm színét, majdani magasságomat, de személyiségemet, nememet és intelligenciámat is. A gének határozzák meg növekedési programomat, ez fejlődésem tervrajza. Nem vagyok nagyobb, egy tűnek a hegyénél, de egy megismételhetetlen egyedi emberi lény vagyok már, soha többé senki nem lesz hozzám hasonló, csupán idő kell hozzá, hogy felnőtt ember legyek.

A Bölcs Hernyó


Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem.

Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek.

Egy indiai legenda

 

 

 

Egy indiai legenda szerint egy ferfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel.
Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi.

Az új edeny büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire keszitették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökeletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűseges munkájának a következményei voltak.

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó..

Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával..

Az egyik legszebb történet az evangéliumokban a hitről a vak Bartimeus története.

Ott ül ez a szerencsétlen ember az út szélén. Láthatólag senki se törődik vele, személye kényelmetlen és kellemetlen, csak egy zavaró tényező a Jézus körül tolongó tömegnek. Leginkább azt szeretnék, ha ott se lenne, hisz úgy kiabál és olyan dolgokat mond, amik megbotránkoztatóak és veszélyt jelenthetnek. De olvassuk el először a történetet:
„Közben Jerikóba értek.

 

 

A ceruza meséje

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.

Álom

 

Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.

 

- Mit árulsz itt?- kérdezte.

- Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.

 

Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.

 

- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nem csak magamnak, hanem minden embernek a Földön.