Egy kedves barátnőm állandó súlyproblémákkal küszködik. Rengeteg Fogyókúrát végigcsinált, de ezek eredményei mindig ideiglenesek voltak.

Nem is az étkezéssel van baj nála, egészségesen étkezik, egészségével is minden rendben. Miért küzd ilyen problémákkal mégis?

Meglátásom szerint két oka van. Az egyik, hogy nem képes elfogadni önmagát.

Én is végigjátszottam már ezt a játékot, és azt a módját ismerem a megoldásnak, ahogyan én megéltem.

Meg kell tapasztalni azt is, hogy végtelenül utálod magadat. És meg kell élni azt is, hogy egy ponton ez az utálat elfárad.

Addig harcolsz ellene, nem akarod megélni, de amikor már minden aspektusát megélted, azokat az energiákat, amik ezt létrehozták benned, teljesen felélted, és nem tud már működni benned.

Ekkor kerülsz a SEMMI állapotába, a KÖZÖNY-be. Ez egy átjáró az ELUTASÍTÁS-ból az ELFOGADÁS-ba. S ez aztán majd megnyilvánul minden másban is.

Amikor megtanultam elfogadni a testemet kívül úgy, ahogy épp van, elkezdtem átváltozni. Addig csúnyának láttam magam, esetlennek, túlsúlyosnak, idétlennek. Amikor megadtam magam, hogy „na jó, ilyen vagyok, és kész”, elkezdtem változni. Szép lettem, karcsú, kecses, nőies.

A másik ok a barátnőmnél, hogy miért cipel teste többletsúlyt; mert lelki problémáit nem bírja letenni.

Mielőtt a testemmel kapcsolatban el tudtam fogadni azt, amilyen éppen, egy hosszú lelki folyamaton mentem át.

Az, hogy a testemet utáltam, csak kivetülése volt annak, hogy azokat az élethelyzeteket utáltam, amiket meg kellett élnem. Ragaszkodtam az addig elért eredményeimhez mindenben; nem akartam a változással együtt mozdulni. Nem adtam, amit magaménak hittem. Foggal-körömmel kapaszkodtam bele.

Megtanultam keserves tapasztalatok során, hogy ha akarom, ha nem, változik minden. S ha úgy tűnik, valami elveszik az életemből, valaminek vége, utána mindig valami új jön, ami sokkal nagyobb, szebb, jobb, mint az előző volt.

Fölösleges ellenállni a változásnak, mert csak a fájdalmat hosszabbítom meg úgy lelkileg, mint testileg. Ugyanis pont az ellenállás hozza létre a fájdalmakat mindenben. S amíg ellenállok, nem fogom megkapni azt, ami következne, ami kivezetne ebből az állapotból.

Barátnőmnek is lelki megújulásra van szüksége először, s ezt nem kívül, hanem legbelül találja meg magában mindenki. Ha nem fél szembenézni, s megismerni saját lelkét, ha elfogadja önmaga negatív oldalát is, hogy felszínre kerülhessen a pozitív.