Rónay György: Advent első vasárnapja

 

 

 

 

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok,

hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más,
mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség!

Fejszés András

Szeretni



Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.

Dr. Papp Lajos: A szellem él

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség, Prima Primissima - , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerű előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.

"Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor - aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember - azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet.

Ruth Bebermeyer: A szívből jövő adás:

Akkor kapom a legtöbbet tőled,
Amikor elfogadsz valamit tőlem.
Amikor megérzed örömömet,
Azt, hogy adhatok neked.
És tudod, hogyha adok, nem azért teszem,
Hogy téged lekötelezzelek,
Hanem mert szeretném átélni azt a szeretetet,
Amit irántad érzek.

Elfogadni jóérzéssel
A legnagyobb adomány lehet.
Nincs rá mód, hogy
E kettőt szétválasszam:
Amikor adsz nekem,
Én az elfogadásomat adom,
Amikor te fogadsz el tőlem,
Akkor én is kapok tőled,
És ez a mi közös örömünk.

Emlékszel még arra, amikor az emberek ugyanazt mondták, mint amit értettek alatta? Lehet, hogy nem tetszett a dolog, de legalább értetted, amit mondtak, és tudtad, hogy komolyan gondolják. A „sirály” szó egy halászmadárra vonatkozó főnév volt, nem pedig a „király jó”-t jelentő melléknév. És ha azt mondtad volna: „rettentő jó”, akkor megkérdezték volna, hogy akkor most melyik a kettő közül? Úgy tűnik, mintha az egyenes beszéd éppúgy kihalóban lenne, mint a lovas kocsi.

A legszebb virág

 

 

 

 

 

 

 

Egyedül ültem le olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.

Megbántott a világ,ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú,izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt:"Néni,ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot.

Ami a Tiéd




Egy ember hirtelen meghalt….Egyszer csak megpillantotta az Istent ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében... Fiam itt az ideje mennünk kell... Az ember megkérdezte: -De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még…

Sajnálom fiam ! De... MOST van itt az ideje , MENNED KELL... És mi van a bőröndben? - Minden ami a Tiéd volt!

Ami az enyém volt? Akarod mondani... A holmiim, ruháim, pénzem? - Sajnálom, fiam... de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid.

Mitől hívő a hívő? Sokat foglalkoztat ez a kérdés, mert újra és újra szembesülök
azzal a felületes válasszal, amit korunk vallásos szónokai sugallnak.
Szerintük a hívő attól hívő, hogy őket valamiféle prófétának értelmezett, félisteni
rangban tiszteli, vagy attól hívő a hívő, hogy időnként nekifut valami
nagy vallásos kampánynak, ezeken nyüzsög, mindenféle érzelmi élményeket
habzsol és halmoz.
Pont ettől nem lesz hívő senki sem a szó eredeti értelmében.

Túrmezei Erzsébet:



A harmadik.. Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Túrmezei Erzsébet: ÍGY KELLENE

 

Luther Márton: Dal a Bibliáról

 

Assisi Szent Ferenc : Naphimnusz

 

A szívünk az a hely, ahol az értékrendünk központja van. Onnan indul ki minden. Ott van az akarat, értelem és érzelem helye is. A szívünk tartalmától függ, hogy milyen döntéseket hozunk. A szívben dől el, hogy milyen életet akarunk élni, hogy hogyan viselkedünk. Kikkel barátkozunk és kikkel nem. Hogy mire költjük a pénzünket, és hogyan gazdálkodunk az időnkkel, amit ajándékba kapunk mindennap Istentől. A szívben dől el az is, hogy hogyan beszélünk másokkal, kivel kedvesen és kivel nem.

Elmondhatjuk-e mindezek után, hogy a keresztény ember élete szép, örömteli élet, amelyet érdemes élni? Nem veszi-e körül oly sok parancs és tilalom, hogy jóformán már lélegezni is alig tud tőlük? Mi az, amit még egyáltalában tehet?

     Ezt a számtalan ember által felvetett kérdést a Biblia nem ismeri. A keresztény ember alapjában véve mindent tehet! Nincs korlátok közé szorítva. Két kérdést azonban szüntelenül szem előtt kell tartania:

1.         1.

Jólétben élünk, soha nem voltunk még ilyen gazdagok, mint napjainkban. Alig-alig találunk embert, akinek gondot jelentene a mindennapi kenyér megszerzése. És ha minden kötél szakad, gondoskodik rólunk az állam. Vajon ezzel együtt jár a teljes elégedettség is? Természetesen így kellene lennie! Gondolunk-e legalább olykor-olykor arra, hogy Isten jóságának köszönhetjük mindezt és, hogy Isten ezzel is meg akar próbálni és bűnbánatra akar indítani?

     Sok mindenünk van, talán túl sok is.

Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek...



Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

Volt egyszer egy Shakespeare-színész, aki nagy hírnévre tett szert egyszemélyes előadásaival, melyek során klasszikus művekből olvasott, illetve mondott el részleteket. Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását – Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm – a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt.

Vasárnap reggel volt. Károly a csöndes erdei ösvényen sétálgatott. Mélyen beszívta a friss levegőt, és boldogan körülnézett. Mennyire szerette a természet nyári pompáját! Köröskörül a fák halk suttogása, a madarak éneke, a kék égbolt, a ragyogó napfény, melynek sugarai mint aranyló nyilak hatoltak át a sűrű lombon. Olyan szép volt a világ!
Akaratlanul összekulcsolta a kezét. Igazán egynek érezte magát a felséges természettel. Így ünnepelte az istentiszteletet.