Tedd szívünket alázatossá, befogadóvá, hogy lelki
békével hordozhassuk keresztünket, és hogy mások felé
mindig nyitott szívvel fordulhassunk!

“Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg
tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és
megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29)

Jézus azt tanítja a Hegyi beszédben: “Boldogok a
szelídek”. A szelídek… Akikről azt hinnénk, hogy a
leghamarabb tapossák el őket a mindennapok kíméletlen
létharcában, a világ sokszor kegyetlen farkastörvényei
közepette. A világ, amelyben élünk, úgy tűnik, az
erőseknek, a bátraknak és a rámenősöknek kedvez. De ha
Jézus tanításának tükrében nézünk világi sikereik
mögé, kiderül, hogy erejük valójában erőtlenséget
pótló erőszakosság, bátorságuk gyáva menekülés saját
keresztjük elől, rámenősségük pedig gátlástalan
gaztettek táptalaja. Jutalmuk a világi sikerek talmi
és üres csillogása, állandó lelki bizonytalanság,
nyugtalanság – és boldogtalanság. A szelídek nem
lehetnek sikeresek ebben a világban. De látszólagos
gyengeségük a leghatalmasabb erőt és bátorságot
takarja: mert ők az alázatosak, akik képesek
odatartani a másik arcukat is, akik nem állnak ellen a
gonosznak, hanem saját szívükben néznek szembe vele,
de magukban át is minősítik azt Krisztus erejével.

Akik Jézust mint Királyt akarják szolgálni, az alázat
köntösét kell viselniük, nem pedig a fennhéjázó
önteltség skarlát-díszét. (…) A Krisztus által
nekünk adományozott köntös mindaddig nem tündökölhet
rajtunk, míg róla az egyéni érdem éktelenítő foltjai
el nem tűnnek. (C. H. Spurgeon)

Urunk, Jézus! Teremts szívünkben békét, hogy mindig
békességet áraszthassunk magunk körül. Add, hogy
képesek legyünk végigjárni és megélni a teremtett
világ ellentéteit és szélsőségeit, hogy ezáltal
rátérhessünk a hiteles keresztény élet “arany
középútjára”, és az Isten fényével világíthassuk be az
ember – Jézus által megmutatott – Útját, Igazságát és
Életét. Ámen.