Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba
szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek
megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt,
már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította
betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és
figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a
tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!”
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik
enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két
halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy
a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat,
szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és
odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek.

Naponta hat magyar lesz öngyilkos

A gazdasági válság óta újra növekszik az öngyilkosok száma, évente 2500 magyar vet véget életének. A rendezetlen körülmények között élő fiatalokon és a magukra maradt, beteg időseken kívül a legveszélyeztetettebbek a középkorú, elvált, vidéki, aluliskolázott férfiak. A Lélekben Otthon Alapítvány most akciótervet mutatott be az öngyilkosságok megelőzésére.

 

Magyarországon naponta hatan, évente hozzávetőlegesen 2500-an lesznek öngyilkosok.

Te ki vagy? Péter vagy Júdás?

  69. Péter pedig künn ül volt az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal voltál. 
  70. Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. 
  71. Mikor pedig kiment a tornácra meglátta őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt. 
  72. És ismét megtagadta esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.

 

 

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.” Új fordítás, Péld 16,9

 

Voltál már úgy valaha, hogy útnak indultál egy határozott céllal és mégis, valami egészen más lett belőle? Péterrel többszörösen is megesett mindez, íme a története.

Gyerek korában nagyon vonzotta a tanári pálya, különösen a történelem. Kezdetben nagyon jó tanárai voltak, akik inspirálták őt, hogy kövesse példájukat; de a középiskolában minden megváltozott.

„Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is meg utódaiknak is.”Jeremiás könyve 32:39
Messziről jöttél egy nagy zsáknyi múltat cipelve magaddal, és nem tudtad, hogyan is fogadnak majd téged. Valaki mondott valamit egy Istenről, aki talán vár az út végén, de igazán nem mertél hinni ebben a legendában, és csak húztad magad után a terhet egyedül. Szíved dobbant a megszokott ritmusra, de belül üres voltál, mint a céljavesztett vándor.

"Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságosságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek királyságába" (Mt 5,20).

A tanítványra nem saját jó cselekedetei jellemzők, hanem hogy jók az indítóokai, mert Isten természetfeletti kegyelme jóvá tette azokat. A jó cselekvést egy múlja csak felül: ha jóvá változunk. Jézus Krisztus azért jött, hogy minden emberbe, aki neki nem áll ellent, beleültesse azt az igazságosságot, amely több az írástudók és farizeusok igazságosságánál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Ján.15,5.




Óh, Istenem! Hányszor volt már életemben jánosi heveskedés, péteri ígérgetés, júdási árulás….! Hányszor voltam túl magabiztos, amikor csodálatos módon a hitetlenség hegyei zuhantak a tengerbe kéz érintése nélkül, amikor még az ördögök is engedve hatalmas szavadnak, minden a terveim szerint sikerültek, amikor valóban megtelt a szám nevetéssel, és dicséretet énekeltem….!

 

„A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.”
(Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. vers)

Mindannyian tapasztalhattuk már, milyen következménye van a helyes, illetve a nem jól megválogatott szavaknak.

Milyen öröm, mikor azt halljuk: Olyan jó volt, hogy ezt mondtad! Köszönöm a bátorító szavakat!

Ugyanakkor, milyen kellemetlen szabadkozni; Elnézést, én azt nem úgy gondoltam. Nem jól fejeztem ki magam.

Valóban ez utóbbi megkeserít, és hosszú távon elidegenít bennünket embertársainktól, míg a szelíd szavak megédesítik mind saját lelkünket, mind mások életét.