Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
 
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Holdfényes éjjel… Halvány Krisztus-arc…

Rajt szívet tépő, szelíd fájdalom…

A várost nézi… És Őt nézem én…

Hónapok óta… Hűvös hajnalon,

Ha ébredek, és hideg éjszakán,

A nap zajának, hogyha vége lett,

Mert itt sugárzik sápadt csendesen

Szobám falán s az életem felett.

Sokszor szíven talált a néma vád,

S hitetlenül harcoltam ellene.

Milliók imádsága hat fel hozzád.

Imádnak - gépeket,
gőzsistergést, a szikra villanását,
lendülő kereket és zörgő láncot,
gigászi betonfalakat.

Festett vásznat, kegyes kőtornyokat,
akkordot, ritmust, aranymetszetet -
ezer gramm agyvelőt imádnak.

Az izmok dacos szövetét,
csillagokat és véredényeket;
kerengő vérük, vagy a sírok halmát,
villogó kardot és aranyhegyet.

A véletlent. Tervek ravasz szövését,
tovasuhant szót, őrületet, törvényt,
magukalkotta rendszert - és a semmit.

Aki nem tud a hit szárnyán
A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
Mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
Ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok!
Őt várjátok, – eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő…

Eljön Krisztus szeretettel,
Eljön Szentlelkével,
Ha várjátok s imádjátok
Pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
Nemes indulattal,
Ha bevonul oda Krisztus
Teljes diadallal.

Ki vagy, Te Tünemény?
A semmiből jöttél, a vágyam hozott.
Születésemtől kezdve Rólad ragyogtak nekem a csillagok.
Még csepp gyermek voltam,
…már akkor a szívemben hordtalak.
Álmaimmal tápláltalak, a lelkemmel takartalak.
Amikor végre engedte a külső világ,
Valóra sarjadt a benső világ,
Megfogant méhemben
Hallottad a hangom, szóltam Neked minden nap,
A dalomtól lettél egyre aktívabb.

Emlékezem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál? Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! Ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek.

Gyermekem…

Lehet hogy te nem ismersz engem,
de én mindent tudok rólad
Zsoltárok 139,1

Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le,
és mikor állsz fel
Zsoltárok 139,2

Minden utadat jól ismerem
Zsoltárok 139,3

Még a hajszálaid is mind számon vannak tartva
Máté 10,29-31

Mert saját magam hasonmására teremtettelek téged
1 Mózes 1,27

Anélkül hogy tudnád, Énbennem élsz, mozogsz, létezel
Apostolok Cselekedetei 17,28

Mert az én nemzetségem vagy
Apostolok Cselekedetei 17,28

Mielott megformáltalak az anyaméhben,
már ismertelek
Jeremiás 1,4-5

Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén
Efezusiakhoz 1,11-12

Nem véletlen az életed,
mivel teljes egészében minden tetted le van írva a könyvemben
Zsoltárok 139,16

Én határoztam el pontosan a születésed idejét, és azt is,
hogy hol fogsz élni
Apostolok Cselekedetei 17,26

Félelmetesnek és csodálatosnak alkottalak meg
Zsoltárok 139,14

Én formáltalak anyád méhében
Zsoltárok 139,13

Én hoztalak a világra születésed napján
Zsoltárok 71,6

Hamisan képviseltek azok,
akik nem ismernek engem
János 8,41-44

Nem vagyok tartózkodó, sem haragos,
hanem teljes szeretettel tekintek rád
1 János 4,16

Vágyom arra,
hogy szeretetemmel elhalmozzalak
1 János 3,1

Csupán azért,
mert a gyermekem vagy és én Apád vagyok
1 János 3,1

Többet adok neked,
mint valaha földi apádtól kaphatnál
Maté 7,11

Mert én vagyok a tökéletes Apa
Máté 5,48

Minden jó ajandék számodra, amelyet elfogadsz,
az én kezembõl ered
Jakab 1,17

Mert mindenben gondoskodom rólad és ellátlak mind azzal,
amire szükséged van
Máté 6,31-33

A jövõdre vonatkozó terveim mindig
reménnyel vannak teli
Jeremiás 29,11

Mert örök szeretettel szeretlek téged
Jeremiás 31,3

Annyiszor gondolok rád, mint ahány
homokszem van a tengerparton
Zsoltárok 139,17-18

És én örvendek neked hangosan énekelve
Zofóniás 3,17

Sosem únok bele abba,
hogy jót tegyek veled
Jeremiás 32,40

Mert az én kincsem vagy
2 Mózes 19,5

Teljes szívemmel és lelkemmel
vágyok arra hogy örök életet adjak neked
Jeremiás 32,41

És én hatalmas és csodálatos dolgokat
akarok mutatni neked
Jeremiás 33,3

Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem
5 Mózes 4,29

Gyönyörködj bennem és megadom szíved kérését
Zsoltárok 37,4

Mert én adtam neked azokat a kivánságokat
Filippiekhez 2,13

Mindent megteszek érted, sokkal bõségesebben,
mint ahogy azt elképzeled
Efezusiakhoz 3,20

Mert én vagyok a leghuségesebb bátorítód
2 Thesszalonikaiakhoz 2,16-17

Az Atya vagyok,
aki minden nyomorúságodban megvígasztal
2 Korinthusiakhoz 1,3-4

Amikor a szíved megtört, akkor vagyok közel hozzád
Zsoltár 34,19

Mint ahogy a pásztor karjára gyüjti a bárányát,
a szívemhez közel úgy hordoztalak téged
Ézsaiás 40,11

Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidrõl
Jelenések 21,3-4

És megszabadítlak az összes földi fájdalmadtól
Jelenések 21,3-4

Atyád vagyok, és fiamként szeretlek,
mint ahogyan Jézust szeretem
János 17,23

Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek
János 17,26

O és én, egyek vagyunk
Zsidókhoz 1,3

O azért jött hogy bebizonyítsa,
hogy én veled vagyok és nem ellened
Rómaiakhoz 8,31

És hogy elmondja,
hogy nem tulajdonítom neked vétkeidet
2 Korinthusiakhoz 5,18-19

Jézus azért halt meg, hogy egymással megbékéltessünk
2 Korinthusiakhoz 5,18-19

Az o halála volt a szeretetemnek
legmélyebb kifejezése
1 János 4,10

Feladtam mindent amit szerettem,
azért hogy megnyerjem a te szeretetedet
Rómaiakhoz 8,32

Ha befogadod fiamat,
Jézust, úgy engem fogadsz be
1 János 2,23

Soha, semmi nem választhat el téged
az én szeretetemtõl
Rómaiakhoz 8,38-39

Gyere haza, és a legnagyobb ünnepséget rendezem a tiszteletedre,
amelyet a menyország valaha is látott
Lukács 15,7

Én mindig Atya voltam, és mindig Atya leszek
Efezusiakhoz 3,14-15

Az én kérdésem ez:
Leszel-e te a gyermekem?

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.
Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.

"Ha kisbabád vagyok érints meg.
Szükségem van az érintésedre, úgy, ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretet ad.

Ha gyermeked vagyok érints meg.
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok érints meg.

Nézz fel ember egyszer vággyal Golgotára!
Durván ácsolt három kínos keresztfára.
Az egyiken átok, a másikon áldás,
harmadikon eljött néked a megváltás!

Hittel, alázattal közeledj feléje!
Szívedbe költözik az öröm és béke.
Az Úr Jézus vére bûneid lemosta.
Helyetted kínhalált halt az Isten Fia!

A tiszta és szent, a bûnteles és áldott
Egyszer s mindenkorra neked megbocsátott.
Higgy s mindent lehet, ne csüggedj, ne lankadj,
az elkezdett úton Benne bízva haladj!

Ha befogadod Õt szívednek trónjára,
nem hallgatsz már többé a sátán szavára,
boldogság, békesség tölti meg szívedet,
Rábízhatod akkor egész életedet!

Jézus hív szelíden minden bûnös lelket,
jer hát te is Hozzá, megbocsátja vétked!
Siess hát dönteni az Úr Jézus mellett,
hogy bizton elnyerjed az ingyen kegyelmet!
Pálinkás Magdolna (Szlovákia)

Istenem, gyönge,
erőtlen száramon
Előtted meghajtom fejem,
s elsuttogom belső bánatom.
Látod, itt élek szerényen,
a nyomorúság földjén,
sokszor ellep a sötétség,
felhők tornyosulnak fölöttem,
vigasztalanság van köröttem
és minden olyan reménytelen.
Vágyam sem virulhat ki másban,
mint ebben az illattalan,
egyszerű, bársonyos kis virágban.
De lám, harmatcseppet látok,
s hirtelen felragyog benne a szemed,
Teremtőm, nagy Isten! 
Fényes, ragyogó tekinteted
belőlem minden homályt eltüntet.

Mondd,vártál-e már úgy,
tudtad hiába vársz,
S mentél -e már úgy,
mindegy volt,merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezedet
elengedve,sután.
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót:kedvesem.

Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre nem akart könnyeid....?
Ugye,beengedsz,hogyha kopogok?
Ugye,meghallgatsz,hogyha suttogok?
Ugye elhiszed,amit gondolok?
Ugye megtartasz,hogyha maradok?
Ugye elengedsz,hogyha indulok?

Haloványul a gyáva szavamra... dalom
Viharodnak előjele, forradalom!

Szomorúk az idők, a napok feketék,
Odahagytak atyáid, o nemzet, o nép!

Csak azért szakitád le bilincseidet,
Hogy ujabb nehezebb vas eméssze kezed.

Födi még beteg arcod az egykori por,
S ime sorsod ujonnan a porba tipor.

Nem a sors, nem a sors, de saját fiaid
Akaratja, mi újra lealacsonyit.

Ez a vétek amily cudar és iszonyú,
Iszonyúbb legyen érte az égi boszú!

Lealázod-e, oh haza, szent fejedet?

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútúl szívemet, kit sok kín fúr!
 
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd, vesztségére.
 
Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg.
 
Irgalmad nagysága nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

Ha azt hiszed:
Delelő után alkony következik,
Tévedsz.
A verőfényes délután közbe esik.

Ha azt hiszed:
A virág ősszel múlik el,
Tévedsz.
A télben megpihen, s tavasszal új életre kel.

Ha azt hiszed:
Észrevétlen, lassan éghetsz el,
Tévedsz.
A gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel.

Ha azt hiszed:
A világ szépségei Neked már nem ragyognak,
Tévedsz.
Az ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Tavasz, nyár, ősz, tél pihenést hoz ezután.
Gyertyád égjen, majd nagy lánggal lobbanjon el!
A holnap rejtélyes ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél embervirágot,
Próbáltad jobbra bírni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes emberibb életért.
Pihenj most egy kissé csupán önmagadért!

Ezer madár vígan csengő
Énekétől zeng az erdő.
Nem is vetnek, mégse félnek,
Könnyű szívvel vígan élnek.

Ezer virág tarkán, szépen
Hajladozik künn a réten.
Sziromruha libben-lebben.
Ki öltözik náluk szebben?

Virágillat, madárének
Örvendezve száll az égnek:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk!
Reggel este hálát mondunk.

Madárdallal, illatszárnyon
Énekünk is szállva szálljon:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk.
Reggel-este hálát mondunk.

Aki Fiát adta értünk,
Vele mindent megad nékünk.

Bódás János: Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy?

Ha kamasz fiad vagyok – érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

Ha barátod vagyok – érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét,…krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi, minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.


Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

MÉRLEG  

Bár nem tudom még, hogy jövőm mit hozhat,

míg bennem kínnal jajgat a jelen,

mérlegre tettem mind a jót s a rosszat,

mit sorsom eddig juttatott nekem.

Betegségem keserve arra késztet,

hogy felnagyítsak minden bánatot,

és elfelejtsek minden jót és szépet,

mit jó Atyám oly gazdagon adott.

De könnybe' fürdő éber éjszakákon

fény gyullad: áldó égi értelem,

s ilyenkor mélyen megalázva látom:

milyen hálátlan volt az életem!

Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel. Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.

 A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta.

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk,

de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem,

mely mindhalálig megmarad.

Csukás István
ISTENKE VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

Szabó Lőrinc : Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

Reményik Sándor
EGY PERC

Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.

Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán.

Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű.

Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az.
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz.

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

Ady Endre
SIRASSON MEG

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem.
Szép út állt előttem, de nem azt követtem;
Nem adok, nem hajtok semmit a világra,
Bolond célok után rohanok zihálva,
Bolond célok után álmodozva, balgán -
Így beszélnek rólam minden utca sarkán,
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem.
Üres lett a szivem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze űző álmok.

Ady Endre
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM

Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és büneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.