EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Volt egyszer egy kicsi
kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni.
Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi
láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
-
Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is
menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon
maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi
szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is
szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív
sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki
sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő
az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! –
jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül
menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az
első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A
szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!-
ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó
szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is
tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is
a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a
koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem
megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb
odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a
kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás
volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a
szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
-
Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs
senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
-
Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak
adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem
KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A
kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!
Kiss Adina meséje
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A kék barlang
A hegedű
Kismadár
Életet életért