EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az Idő és a Felejtés
A lány végre rászánta magát, és elindult.
Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt
mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt
a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy
látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat,
mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő
mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt.
S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett
volna már elfelejteni.
S most itt van, hogy gyógyírt keressen a bajra. Becsöngetett. Egy férfi
nyitott ajtót, s mosolyogva
betessékelte. Azt mondta, ő a Felejtés, és régóta dolgozik az Időnek.
Hellyel kínálta a váróteremben,
ahol már igen sokan ültek. Nem látott egyiken sem sebeket. Igaz, az övé
sem látszott. Annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa, megtört
fénye. Mind ránéztek, mikor belépett, s csöndesen helyet szorítottak
maguk mellett. Csend volt. Nem szólt senki egy árva szót sem, csak lopva
tekintgettek egymásra. Az nyilvánvaló volt, hogy mindannyian valamilyen
sebet kívánnak eltávolíttatni. S hogy ki mekkorát, azt a tekintete
árulta csak el. Hirtelen lesütötte a szemét, nem akarta,hogy a többiek
szánakozzanak rajta, miféle bánatot hordoz. Bár lehet, hogy semmiség a
többiekéhez képest, s akkor meg furcsának tűnhet, hogy ő is itt ül.
Lassan fogytak mellőle a páciensek, s egyszer csak ő következett. Ott
állt szemben az Idővel, s hirtelen nem tudta, mit is mondjon. Számon
kérje, hogy miért nem tette eddig a dolgát? Vagy töredelmesen bevallja,
hogy valójában nem is akar felejteni? Az Idő, mint aki megérezte
vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett.
Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a
mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől
szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de
szereti, és az ő oldalán áll.
Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Felejtés. Kettejük közé lépett,
és megkérdezte: akarsz engem?
Itt és most? A lány könnyekkel a szemében bólintott. A férfi átölelte,
és lágyan, de határozottan megcsókolta.
Nem tudta, mi történt ezután, csak arra emlékszik, hogy az Idő már sehol
sem volt, megszűnt létezni.
Mint az a seb, mely már csak egy apró foszlány az emlékei között.
Sokszor nem akarjuk felejteni a minket ért sérelmeket, és hordozzuk
életünk nyitott sérüléseként.
Valóban nem gyógyul, mert ragaszkodunk hozzá. De kell nekünk a
kellemetlen, rossz emlék?
Ha nem akkor tegyük le, bocsássunk meg , és gyógyultan élhetünk tovább.
Jézus is így tanított imádkozni minket:" ...miképpen mi is megbocsájtunk
az ellenünk vétkezőknek".
Bocsáss meg!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A legszebb virág
Ami a Tiéd
Fedezd fel a belül rejtőző kincset
Mai Noé bárkája