„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt.139,23-24.

Első olvasásra kissé merésznek tűnnek a zsoltáríró gondolatai! Mit is kér valójában az Úrtól? Vizsgálj meg engem Uram, de ne csak külsőleg, hanem még a gondolataimat is!

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a látszat alapján ítéljünk. Vannak bizonyos keresztényi kegyességi formák, gyakorlatok, amelyeknek ha valaki megfelel, átmegy a vizsgán. Ha megfelelő hosszú a hölgyek szoknyája, ha minden szombaton ott vagyunk az Isten házában, ha megadjuk az Úrnak rendelt összeget…. sok esetben ezek az „igazi” mércék emberek megítélésében! De ki vizsgálja meg az indítékokat, a gondolatokat? Persze, erre azt mondjuk, hogy ember ezt nem teheti, csak az Isten. Ez így is van!

Mi emberek csak következtetni tudunk bizonyos cselekedetekből, hogy mi lehet a szívben, de nem mondhatjuk meg 100 százalékban, hogy jól látunk-e…. Éppen ezért nagy meglepetések lesznek majd az ítélet napján, mert lehetséges, hogy Isten olyan embereket sorol majd az elkárhozottak közé, akikről biztosak voltunk, hogy üdvözülnek és olyanokat a megváltott gyermekei közé, akikről azt gondoltuk, hogy semmi esélye erre!
Hogyan kerülhetjük ezt a kellemetlen helyzetet? Úgy, ha már ma kérjük Istent őszinte szívvel, hogy vizsgáljon meg bennünket, mutassa meg a gonoszság útján, leplezzen le -ha kell emberek előtt is – bűnös indítékaimat. Mit számít, ha tiszteletre méltó embernek ismernek a társadalomban, ha jó hívőnek látszom a gyülekezetben, ha Isten másképpen gondolja ezt. Természetesen Ő nem akar mindenáron elítélni, hanem éppen keresi számomra a mentséget. Az Atya Jézust nemcsak azért küldte el, hogy megváltson bennünket, hanem azért is, hogy erőt adjon nekem atyáinktól örökölt és szerzett rossz természetem felett, hogy győzedelmeskedhessem minden nap bűnös ÉNEM felett.

Ha kérjük, felhatalmazzuk Istent, Ő ezt megteszi! De ehhez bátorság kell! Sokan egy életen keresztül áltatják magukat, hogy milyen szuper hívők, annak ellenére, hogy Isten Lelke rámutat hibáikra, és meg is akarja őket szabadítani belőle. Mégis, büszkeségük, felfuvalkodottságuk meggátolja Istent abban, hogy segíteni tudjon. Pedig ez örök vesztüket okozza, ha ebben az állapotban maradnak! Isten óvjon meg ettől! Adjon alázatos lelkületet, hogy szembe tudjunk nézni hibáinkkal és tudjunk változtatni addig, amíg van rá lehetőségünk…