Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
  feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
  felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária
  pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus
  lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus
  tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás,
  megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és
  miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért
  mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt:
  ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki:
  „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig
  lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül
  sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus
  miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a
  főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók
  közül sokan hittek Jézusban.
  Jn 12,1-11


  Elmélkedés:
  Az evangéliumban tisztán áll előttünk az igaz és a hamis tanítvány
  jelleme közti különbség. Mária a szeretet jeleként keni meg drága
  olajjal Jézus lábát, miközben Júdás fejében az árulás gondolata
  érlelődik. Az anyagias gondolkodás, a pénzsóvár magatartás
  szembefordítja az embert Istennel. Irigységgel és rosszindulattal a
  szívünkben nem látnánk meg mi sem az asszony cselekedetében a szeretet
  kifejeződését, hanem hibát keresnénk benne és kifejeznénk
  nemtetszésünket. De ha jóindulattal szemléljük, észrevehetjük az Úrnak
  szóló nagylelkű ajándékot. Ezt a nagylelkűséget fogjuk majd felismerni
  Jézus áldozatában is, amely egyrészt az Atyának, másrészt az
  emberiségnek szóló ajándék.



  Imádság:
  Jézusom, vezess engem a te utadon.
  Ne engedjem el soha a te kezedet.
  A Te kegyelmed éltessen engem.
  A Te szereteted lakjék bennem.
  A Te tisztaságod költözzék belém.
  Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
  Ne a jelen, hanem az örök élet.
  Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
  Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
  és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
  mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!