Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a
nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt
mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték:
„Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából
és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre
szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki
sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle
tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták
őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így
még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett
titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy
a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a
törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal
éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem
ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem
állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki
támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz,
hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53


Elmélkedés:
Míg Jézus tanítása sokakat hitre ébreszt, addig másokban az elutasítás
érzése ébred fel. A nagyhatású tanító és rendkívüli csodatevő személye
bizonytalanságot ébreszt az emberekben. Mit gondoljanak róla? Ki ő
valójában? Honnan származik? És honnan van birtokában olyan
képességeknek, amelyeket más ember nem birtokol? E kérdések egyaránt
nyugtalanítják a népet és a vallási vezetőket. Választ azonban most még
nem kapnak kérdéseikre. Jézus igazi kilétére majd a nagypénteki és
húsvéti események adják meg a választ. Ekkor azonban valójában már nem
az emberek irányítják az eseményeket, hanem a mögött meghúzódó isteni
szándék, az emberek megváltására irányuló isteni akarat.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal
is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő
testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden
javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy
fogadják el.
Boldog Charles de Foucauld