A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
  úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
  neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
  sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
  látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
  Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!
  Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire
  én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj
  föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette
  ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért
  rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat
  vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta
  nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember,
  aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember
  azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor
  tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban
  találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most
  meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!”
  Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki
  meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton
  cselekedte.
  Jn 5,1-16


  Elmélkedés:
  A mai evangéliumban egy béna emberről olvasunk, aki 38 éven át nem
  tapasztalta meg az emberek részéről a segítségnyújtást. Vajon hány
  embernek lett volna lehetősége ezen évek alatt, hogy segítsen neki?
  Hányan ismerhették nyomorát? Hányan találkozhattak vele naponta, s
  haladtak el mellette tétlenül? Mindezek után mire számíthatott? Az
  emberek figyelmességére, jóindulatára aligha. Csak a közömbösséget és
  az érdektelenséget tapasztalhatta nap mint nap. De amikor már nem
  számít semmi jóra, belép életébe Jézus, aki kinyilvánítja, hogy az
  irgalmas Isten minden bajt észrevesz, képes és akar is segíteni. Az
  isteni irgalom nem várt módon érinti meg őt és adja vissza egészségét.



  Imádság:
  Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
  elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy
  használjam e világ javait, mintha nem használnám.
  Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
  azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
  élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak
  ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de      ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.