Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
  másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés
  támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a
  követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig
  fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte
  halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az
  asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek
  Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a
  helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy
  feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott
  viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a
  sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a
  tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és
  megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak
  előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne
  féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek
  Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
  Mt 28,1–10


  Elmélkedés:
  A nagyszombat az év legcsendesebb napja. Jézus holtan fekszik a
  sziklasírban, amelynek bejáratát hatalmas kő zárja el. A kő
  megpecsételi a csendet. Mozdíthatatlanul nehezedik mindenre, ami
  megtörné e titokzatos csendet. Isten csendjét. Isten hallgatásának
  csendjét. Isten nyugalmának csendjét. A jövendő megváltás csendjét. A
  beteljesülni készülő isteni terv csendjét. A kő megpecsételi a csendet.
  A sötétség nyomasztó csendjét. A reményvesztettség csendjét. Az emberi
  gonoszság pillanatnyi győzelmének csendjét. A félelem csendjét. Az
  emberi megdöbbenés és értetlenség csendjét. A várakozás feszült
  csendjét. A virrasztás csendjét. A kő mozdulatlanul és mozdíthatatlanul
  nehezedik mindenre, mert most a csend ideje van. E napon jogosan
  mondjuk, hogy Isten hallgat, mert most valóban hallgat, csendben van. A
  halott Jézus nyugalmát nem zavarja semmi. Szenvedése megszűnt, a halál
  szűntette meg. Küzdelme és küldetése megszakadt, élete véget ért. És
  Isten hallgat. S e hallgatásban titokzatos módon új születés,
  újjászületés, új élet, feltámadás rejlik. E hallgatásból remény
  születik az ember számára. Ebből a hallgatásból születik meg a
  feltámadás. Isten megszólal és Jézus feltámasztása által megtöri a
  csendet. A kő megmozdul, s ezzel megszabadulunk félelmeink félelmetes
  pecsétjétől. Jézus felszabadít minket a bűntől, hogy az isteni kegyelem
  útján vezessen minket az örök üdvösség felé. Reménnyel várhatjuk a
  feltámadásunkat az Atyától.



  Imádság:
  Húsvéti szekvencia
  Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
  Bárány megváltja nyáját,
  és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
  Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
  A holt Életvezér ma úr és él!
  Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
  „Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
  Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
  Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult.”
  Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
  Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!