Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom
  önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
  Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
  (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
  Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,
  hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak
  ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb
  bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket
  az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött
  engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot
  mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem
  láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit
  ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy
  általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti
  mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.
  Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy
  nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem
  fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt
  elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem
  keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok,
  hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz,
  akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek,
  hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan
  hinnétek az én tanításomnak?”
  Jn 5,31-47


  Elmélkedés:
  Az evangélium mai részlete azokról szól, akik nem fogadnak el semmiféle
  tanúságtételt. Számukra hiábavaló volt Keresztelő János tanúsága
  Jézusról, az Isten Fiáról. Ők nem ismerték fel Jézus csodáiban s csodás
  gyógyításaiban az isteni irgalmasság jeleit. Ők nem hallották meg a mi
  Urunk szavaiban a megbocsátást hirdető örömhírt. Ők nem fogadták el,
  hogy Jézus azt tanította, amit a mennyei Atya bízott rá. Sőt, ők az
  Atya Jézusról szóló tanúskodását sem fogadták el. Az elutasításnak, a
  hitetlenségnek azonban nagy ára van, hiszen az ember saját üdvösségét,
  örök életét teszi kockára. Jó volna megértenünk, hogy Jézus szavában a
  mennyei Atya szólít meg minket és hív bennünket a bűnbánatra.