Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a no szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.

"Ha kisbabád vagyok érints meg.
Szükségem van az érintésedre, úgy, ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretet ad.

Ha gyermeked vagyok érints meg.
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok érints meg.

Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt.

A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték.

A sír üres...

 A sír üres, a kő elgördült, elvégeztetett.

A halál nem tarthatja fogva, felemeltetett.

Feltámadott dicsőségben él, Jézus él!

Örvendezz Sion népe, Megváltód szeret!

Érted vette fel magára a súlyos keresztet!

Mert kijött a sírból, Jézus él, Jézus él, örökké!

Halleluja, örüljetek föld és ti egek!

Üdvösségetek órája elközelgetett!

Mert a Király velünk van és él,

Jézus él, örökké!

Távol és mégis közel

„Még nem tudjuk, hogy jó, vagy rosszindulatú a daganat.” Mondta az orvos és Zoltán szívéről a hetek óta ránehezedő kő nem gördült le, hanem úgy érezte, mintha tettek volna még rá egy lapáttal. Egy jó nagy lapáttal.

Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
  másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés
  támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a
  követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig
  fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte
  halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az
  asszonyoknak: „Ne féljetek!

„Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.”

Máté 21:42

„Erre az élő kőre zsidók és pogányok egyaránt építhetnek. Ez az egyetlen alap, melyre biztosan építhetünk. Mindenki számára elég széles; elég erős, hogy elhordozza az egész világ súlyát, terhét. A Krisztussal, az élő kővel fenntartott kapcsolat által mindenki élő kővé válik, aki erre az alapra épít.

Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra,
  ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte
  Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
  Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a
  farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal,
  fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük
  ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták:
  „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok.“ Júdás is ott
  volt köztük, aki elárulta.

Te vagy az Atyánk

" Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi Atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk." Ésaiás könyve 63:16
Uram, te vagy a mi Atyánk- hangzik ma reggel az állítás. Isten minden új nap reggelén felírja az égre, hogy egyedül Ő az, aki ismer, törődik velünk és nem politikusok, nem vallási vezetők sőt nem a pénztárcánk vastagsága segít a boldogulásban.