Nézz fel ember egyszer vággyal Golgotára!
Durván ácsolt három kínos keresztfára.
Az egyiken átok, a másikon áldás,
harmadikon eljött néked a megváltás!

Hittel, alázattal közeledj feléje!
Szívedbe költözik az öröm és béke.
Az Úr Jézus vére bûneid lemosta.
Helyetted kínhalált halt az Isten Fia!

A tiszta és szent, a bûnteles és áldott
Egyszer s mindenkorra neked megbocsátott.
Higgy s mindent lehet, ne csüggedj, ne lankadj,
az elkezdett úton Benne bízva haladj!

Ha befogadod Õt szívednek trónjára,
nem hallgatsz már többé a sátán szavára,
boldogság, békesség tölti meg szívedet,
Rábízhatod akkor egész életedet!

Jézus hív szelíden minden bûnös lelket,
jer hát te is Hozzá, megbocsátja vétked!
Siess hát dönteni az Úr Jézus mellett,
hogy bizton elnyerjed az ingyen kegyelmet!
Pálinkás Magdolna (Szlovákia)

Eljött az óra, s a kárhozat fia,
hűtlen elárulta, az Emberfiát,
mint egy elvetemült rablót elfogtak,
a gonosz ellenség, kezet emelt Rád.

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva
ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát
tagadás, mielőtt a kakas szólalt,
gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,
megütöttek s hangzott gonosz káromlás.
Elmúlt az éj és szomorú nap virradt,
vittek főtanács elé, jött vallatás.

Hiába az igaz szó, ha ki vallat,
nem akarja hinni Isten igazát.
Pilátushoz vittek, aljas szándékkal,
de ő Tebenned semmi bűnt nem talált.

Heródeshez küldött át vádlóiddal,
aki szeretett volna látni csodát,
s mert eredménytelen volt faggatása,
kicsúfolt, s fényes ruhát adatott Rád.

Majd ismét Pilátushoz vezet utad,
megkérdezi Tőled, mi az igazság?
Valóban Te vagy a zsidók királya?
„Igen király vagyok”, s mily nagy igazság!

Szavaid titkát Pilátus nem tudhatta,
s hogy valóban nem ez a Te hazád.
Íme az EMBER, ő mégis ezt mondja,
de halál kiáltott Rád a sokaság.

Fájdalmas korbácsütések sújtottak,
és fejedre tettek töviskoronát.
Pilátus szabadon engedni akart,
a tömeg zúgva „feszítsd meg”-et kiált.

Végül győzött a gonosz akarata,
eldőlt: az ítélet, kínzó kereszthalál.
Mosta kezeit Pilátus, bár hiába,
terheli lelkét az ártatlan halál.

Ám vádlóidnak bűne még súlyosabb,
véred e népre, s utódaira szállt.
Ártatlan bűnhődik, a gyilkos szabad,
nem ismerték fel benned Isten Fiát!

Nem védekezel, s nem szól vádlón szavad,
levettették Veled a bíbor ruhát,
felöltöztettek saját ruháidba,
s indultál a kereszt keserves útján.

Kínzott tested, roskad a kereszt alatt,
Cirenei Simon éppen arra járt,
segített vinni a terhet parancsra,
Ó Uram, gyászos cél a végállomás!

Kietlen domb, Koponya-hely, Golgota.
A megfeszítést tűrted, mint a bárány,
Ecettel kínáltak és kicsúfoltak,
Értük mégis Atyádhoz imádkoztál.

Kereszteden, Pilátus szavaival,
„Ez a zsidók királya”, felírat állt,
ruháidon a katonák osztoztak,
a köntösödet egynek kisorsolták.

Jobb és bal felöl latrok keresztje van,
egyik, felismerte benned a Királyt,
ma Velem leszel a Paradicsomba,
mondád, s nyerte bűnei bocsánatát.

Keresztedre feltekintve gúnyoltak,
Te, ki másokat megszabadítottál,
szállj le onnan, most szabadítsd meg magad.
akkor hiszünk Tebenned, kiáltották.

Szenvedő Anya áll a kereszt alatt,
fájdalomtól sajgó, szívvel tekint Rád,
s Te szólsz; „Asszony, íme ez a Te fiad”
és Jánoshoz; „íme, ez a te Anyád.

Éj sötétje borult, fényes nappalra,
elhagyatva Atyádhoz kiáltottál.
Elvégeztetett, hangzott végső szavad,
haláloddal világot megváltottál.

Kettéhasadt a templomnak kárpitja,
nem rejti már a Szentek- szentje titkát.
Megnyílt sírokból, szentek feltámadtak,
rendült a föld, repedeztek a sziklák.

A római százados mindezt látva,
hittel dicsőítette Istent mondván,
Ez az Ember igaz volt, tanúsítva
e szavakkal, Isten igazságát.

Gyolcsba takarva tettek sziklasírba,
bejáratát óriás kővel zárták,
őriztették római katonákkal,
a szombat nyugalmát, gyász hatotta át.

Boldog meglepetés, húsvét hajnala,
kő elhengerítve, a sír nyitva áll!
Megölt tested a holtak közt nem maradt,
mert Isten kegyelméből feltámadtál!

Értjük-e vajon , e nagy örömhírt ma?
értékeljük-e, Krisztus áldozatát?
hiszünk-e az Ő feltámadásában?
hogy igaz hittel ránk is, feltámadás vár!

Túrmezei Erzsébet: FELTÁMADT!

Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

 

 

 

„Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.” Zsoltárok 91,11




Érezted már, hogy valaki vigyáz rád?

Nagyon elcsüggedtél, összecsaptak a hullámok a fejed felett, minden reménytelennek látszott – és jött a segítség, egy szó, egy mosoly, vagy csak egy pillantás – és minden jobb lett.
Egy angyal volt melletted! Őt nem láttad, de érezted jelenlétét. Vigyáz rád minden percben nem engedi, hogy bajod essen.

Valaki vigyáz rád...

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
  kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
  engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
  tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
  szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
  „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram,
  ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel
  bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
  nyújtotta.

Eljött a tavasz. Lassan nyújtózva tágította bimbója héját a kis rózsa.

Lágy langyos szellő remegtette meg bokrai leveleit és úgy érezte, egyre erősebben vágyik ki a világba, hogy érezhesse a Nap melegét, hogy rászállhassanak szárára a színes lepkék, hogy fülébe dalolhassanak a madarak.

- De csodálatos a világ - sóhajtott, és egy nagyot nyújtózva épp kidugni készült egyik kis szirma szélét, mikor a szárán előbb egy szorítást érzett, majd a kisgyerek aki megmarkolta, hangosan felkiáltott.

- Jaaaj, de fáj !

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
  feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
  felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária
  pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus
  lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus
  tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás,
  megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és
  miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért
  mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt:
  ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”Máté evangéliuma 6:14-15
Megbántott, pedig te bíztál benne. Nem ezt érdemelted volna, ennek ellenére ő másként döntött. Vétkezett ellened, a köztetek lévő kapcsolat ellen, és nem is lehet jóvá tenni. Nem, ezt már nem teszi meg nem történtté, ezer jó szó, ajándék vagy jócselekedet sem.

 

 

 

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb.
Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.

 Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt.