Egyesek a romantikus szappanoperákért, mások a vérfagyasztó kórházi történetekért vagy éppen a könnyed vígjátékokért rajonganak. Egy azonban közös bennük: élnek-halnak a megmentő, támaszt nyújtó vagy egyszerűen csak jóképű hősökért!

Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.

Victor Hugo

A plébános és a vadász

A plébános találkozik a falu egyik vadászával. Megkérdi tőle, van-e sok vad az idén.
- Hogyne volna! Ma reggel küldtem épp egy nyulat a plébános úrnak!
- Nagyon köszönöm! - hálálkodik a plébános.
Hazatérve kérdezi a szakácsnőjét a nyúl felől, de az azt mondja, nem küldtek el semmit.
A plébános másnap kérdőre vonja a vadászt:
- Hol a nyúl?
- Nahát, az a szemtelen! Itt ugrált az erdőszélen, mondtam neki, menjen el a plébános úrhoz!

Nem tudom neked adni a napot
De tudok adni egy pillanatot
Mikor megállíthatod a rohanó időt
Kiszakítva belőle minden erőt

Nem tudom a napot neked adni
Sugarával meleget árasztani
De elküldöm neked szívem melegét
Áldásként küldöm, legyen a tiéd    Nem tudom a napot adni neked
De adom a szeretetemet
Ha fontos neked, kezedbe veheted
Ha megérintett, magaddal viheted

A napot neked adni nem tudom
Hiszen nincs is saját napom
De van egy kis lángom, csak neked
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.

A halál,a veszteség érzése mindig fájdalmas,de különösen az,ha egy gyermek,számára a legfontosabbat-az Édesanyát-veszíti el.
A történet kis szereplőjével ez történt.Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja.
Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget ,hogy kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani.

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.
Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

"Melegebb, színesebb, mint száz édes álom

Csupa virágból van, merő napsugárból.
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki ezt a szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.