A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
  úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
  neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
  sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
  látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
  Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!
  Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz.

No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ésaiás 1,18

Ma reggel, ha borús is az idő, akkor is fény ragyogott fel a lelkemben, amikor ezt az igét elolvastam. Ilyen a mi Istenünk! Én megbántottam őt tegnap is azzal, hogy kiabáltam a gyermekemmel és Ő azt üzeni nekem, hogy Laci, a bűnöd skarlátpiros de hófehér lesz.

Hogyan lehet ez?

A cél, megszűnte a dicső csatának,A cél halál, az élet küzdelem,S az ember célja e küzdés maga.”

Ahol összeérnek a sínek

Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást...
Nem az jött, amire várakoztam.
Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte.

Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa.

Egyszer, egy kórházi szobában, két beteg került egymás mellé. Aki régebben feküdt már a kórteremben, az ablak melletti ágyat foglalta el, míg az új beteg az ajtó mellé került. Ez utóbbit a műtét utáni gyógyulás és az azzal járó fájdalom eléggé megviselte. Egész nap alig mozdult meg, ritkán szólt, de akkor is inkább panaszkodott vagy jajgatott, morgott.

A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme - és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak.

Nem tudom, ki hogy van ezzel a fekete színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja még hány.

A feketerigó fénylő fekete volt.

„Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.”

Ézsaiás 32:18. Protestáns fordítás

A mai Igében három kulcsszó található:

Békesség

Biztonság

Nyugalom

És egy ígéret – megkaphatom. Enyém lehet!

Ma reggel azon gondolkodtam, mi lenne velem, ha nem lenne reménységem!

A héten meglátogattam egy 84 éves művelt idős hölgyet.

Hisz Istenben – de nem hisz Jézus Krisztusban

Hiszi, hogy Isten teremtette a világot – de egészen máshogy, mint ahogy az a Bibliában le van írva

Hiszi, hogy a Tízparancsolatot Isten adta – de a negyediket emberek írták bele

Csinált magának egy vallást.

"Megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." 1Korinthus 13,13

A hit kezdete szívünkben a vágy. Felébredt-e benned a remény, hogy én is lehetek boldog ember? Ha igen, azt mondja most az Úr, hogy ami felébredt benned, az megmarad. Az élet fejlõdõ, növekvõ élet. A remény egyszer látássá teljesedik. Hinni, remélni csak a földön lehet. Amikor átlépsz a nagy kapun, nincs hit, mert látássá lesz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, hogy minden igaz.

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban."

A saját, nekünk rendelt bolygónkon élünk, csak egy idegen trónbitorlóval a nyakunkon.