Ősz /József Attila

Tar ágak-bogak rácsai között

kaparásznak az őszi ködök,

a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,

de szuszogó mozdonyról álmodik

a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb

tollászkodik és hosszan elborong.

A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,

a pirosító kedvü oda már,

oly váratlanul, ahogy érkezett.

- A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az
estét velem tölti, és nem valaki mással...
- Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy
alkalmazott vagyok,van munkahelyem...
- A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal
tölthettem egy estét...
- A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm...
- Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben...
- Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a
csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam...

Drága Testvéreim!

Az egyik helyen a lábmosásról olvastam.
Az én meggyőződésem, hogy az Úr Jézus nem hiába mosta meg a tanítványok
lábát. Tudjuk hogy a tanítványokat mindig az foglalkoztatta, ki a nagyobb és nem az, hogy ki a kisebb. Más szóval az emberi gőg azt kívánja gyakorolni, hogy valakinek a fejét (agymosást) csináljon.

 Ha valaki megtehette volna, az Úr gyakorolhatott volna a legjobban fejmosást. Péter, a tanítványa kérte Jézust, hogy ne csak a lábát, hanem a fejét is mossa meg, de az Úr ebbe nem egyezett bele, hanem Péternek csak a lábát mosta meg.

Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
János evangéliuma 12,35-36

Jézus mondja: "Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket." Gyűjts össze minden sugarat, ne menj el egy mellett sem!

Ezek a fák.
a fák, a fák.
A napsugár felé, a tág
egekbe lustán nyújtózkodnak át
a fák.

Nincs vége-hossza, mindig újra fák.
Zsibongva-élő összevisszaság
lélekzik és arcodba vág
az ág,
s nem múlanak, csak most kezdődnek el,
a völgybe le, a hegyre fel.
A fák.

Meddig? Tovább.
Amerre nézel, itt és ott, a fák.
Zsongítanak, altatva, mint a mák,
és jönnek újra, rémszerűn, e fák.

sok idegen, sok idegen.

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!

így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
De pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...

Egy öreg, fáradtnak látszó kutya sétált be az udvaromba. Jól táplált volt, és a nyakörvéről is látszott, hogy van gazdája. Bejött velem a házba, és elaludt a nappali sarkában. Egy órával később odament az ajtóhoz, én meg kiengedtem. Másnap újra megjelent, és megint aludt egy órát a sarokban. Ez így ment több héten át. Kíváncsiságból tűztem egy cédulát a nyakörvére:

"Az Ön kutyája minden délután a házamban szundikál".

Másnap a nyakörvre tűzve megérkezett a válasz:

"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni.

Ütött-kopott volt, s az árverező úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, s mosolyogva mutatta fel.
- Hölgyeim és Uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót,letörölte a port az ódon hangszerről, felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező furcsán fojtott hangon szólt:
- Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár!

        Augusztus 20. az egyik legősibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja. A keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja.
        A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia, a honfoglalást (896) vezető Árpád fejedelem ükunokája.