(József Attila)

Wass Albert: Erdély

Valahol van egy furcsa ország,

Bérce templom, völgye szentéj,

Bánatország az az ország,

Neve: Erdély.

Kékebbek ott az esték,

Sárgábbak ott a rónák,

S a falevelek mindig hullanak

Este tájt.

Csöndes faluk fehér harangszavára

Imádkozó bükkerdők orgonája:

Zsolozsmásan felzúg a patak.

Ott mindig ősz van.

Erdély árva lelke:

Az őszi szél kószálgat szüntelen.

És megsúgom: hiába jön a tavasz,

A hóvirág,

A régi hóvirág már nem terem.

Mert ott az erdők keresztfát teremnek

És Golgota a hegynek a neve.

S ki ott él: valami régi nyárnak

Halálosan beteg szerelmese.

Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak.
Juhász Gyula

 Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa.

Rilke, Rainer Maria

Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
József Attila

December az úton szánkóval szalad, karácsonyi kedvvel kincset osztogat.

Áprily lajos
Októberi séta

Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

 Barát az, ki mindent tud rólad,
és mégis szeret! /Puskin/


Az igaz barátot nem lehet megvásárolni.


Nem az a jó barát, ki csak hiteget.
Hanem az, aki veled együtt sír és nevet.


Idevésem emlékbe szívem óhaját.
Légy boldog mindörökké, felejthetetlen jó barát!


Az életben hárman vigyáznak rád.
Isten, Szülő, Jó barát.
Az elsőt imádd!
A másodikat szeresd!
A harmadikat el ne feledd!


Ha az élet rögös útját járod.
Keresni vágyol egy egy hű barátot,
Ne keress olyat, ki hízeleg,
Mert az fog megcsalni tégedet!

Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat, amelyek külüönböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig kérdezgette édesanyját: "Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?".
Éppen imádság következett, mire az asszony emghajtotta a fejét, de a kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte anyjától: "Anyukám, nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott az ablaküvegre.

 Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy döntött, hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is.

Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.