Harmónia

Téli versek

12 éve | Szabó Mónika Simona | 0 hozzászólás

TÉL

(József Attila)

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új meg ép, Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska!- S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek! 1922. okt.

Arany János: Télben (1848.jan.)

Álmodám tavaszszal, Szép, derűlt, virágos tavaszi napokkal; Zöld berek aljában susogó szellővel, Csevegő patakkal.

Jártam új mezőn, hol Ménták illatoznak oldalán az érnek, Mely az őszvetés közt elbolyong, de ismét Azon helyre tér meg.

Hullámzó vetés közt Búvócskázik a fürj; suttog a nő: „vá-vá”, Nyomon űzi a him s három pitypalattyot Örömmel kiált rá.

Majd egy nyúl szökik fel S indul az ugarnak, gyorsan karikázva; „Elébe! elébe! kurjogat a szántó Ösztökéjét rázva.

Elkiséri szemmel A meddig belátja, csaknem az égaljig; Most szólítja ökrét, szánt szánt csöndesen, csak Síró füttye hallik.

Kis pacsirta is szánt, Mint a szegény költő, fényes levegőben: Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban... Hallgat leesőben.

Karimás kalappal A juhörző gyermek meglopni akarja; A madár tovább száll, s a fiú mérgében Nyáját megzavarja.

Szöszke fürtü bárány Át- meg átszökdécsel a zöld hantu mesgyén, Anyját, a ki most a nyáj közé vegyült el, Bégetve keresvén. Távolabb a csorda Szanaszét fehérlik, mintha ott valaki Szélyel a pázsitra szép mosott ruhákat Terített volna ki. Túl a kékes erdő, A tájnak sötétebb keskeny karimája; Jól kilátszik, mert még délibáb nem önte Árvizet alája. Száz meg száz madárhang Szól az árnyas erdőn, titkait beszélvén, Bokorról-bokorra lomha kakuk szállong Szellős róna szélén. Olvasatlan ígér Hosszu, hosszu évsort, melyből egy se’ tölt el, Melynek mindenikét örökös tavasznak Reményszíne zöldell.- De oly hűs az erdő És a tiszta égre felhők gyülekeztek: Hallom a szélzúgást, arczomon is érzem - Szinte fázni kezdek.

Ah, vagy úgy!... szobám,at Hosszú éj kihűté s nyughelyemen fázom: Künn vad förgeteg száll, az kotorja szárnyát Röptiben a házon. Hold-, vagy hóvilág ez, Mely a telet éjjel sem hagyja feledni? Vagy talán a nap jő, unalmas robotját Így-úgy elkövetni?... Kívül a hideg szél Sűrü apró pelyhet csapdos ablakomba; Benn fagyott virágok: a szeszélyes télnek Dús virágu lombja. Mily sivár ez a tél! Vastag hó takar be udvart, házi kertet; Országúton is csak az jár mostan, a kit Isten átka kerget.

Országút... hol az most A mezőt borító tenger hólapályon? Itt-amott ha látszik út nélkül bolyongni Egy magános lábnyom. Az is elvesz egyszer: Két sarut találni s emberlábat abban; Erdőn farkas ordít; a síkon esik, fú Mindig vastagabban...

Hagyjuk e zord képet, Hisz’ ez a való, ez sivatag életem: Deríts szép álmokat örökzöld tavaszról Oh költészet! nekem.

GAZDAG ERZSI: Január

Január, január

Mindig hócsizmában jár

Jégbajusza, jégkabátja

Zúzmara a jóbarátja.

Január, január

Palotája nyitva

Jégtükörű padlóján

Korcsolyázik fiú, lány.

Áll a tánc, áll a bál

Kicsi szánkó csengve száll

Meg sem áll tán tavaszig

Mindaddig, míg havazik.

*****************************

FEBRUÁRIUS :Tóth Árpád

Februáriusban alighanem tél lesz, Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz, Édesebb piros színt adva minden rúzsnál, Békebelibb színt már sápadt háborúsnál. Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von, Láthatsz boldog népet a ligeti tavon, S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban, S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!

Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek, Megmaradjon kedve a mulató népnek, S ne lenne példájuk olvadó hóember, Hanem igaz szívű, hűséges jóember...

Címkék: