Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,
de sűrűn hull már fákról a levél.
Süppedő szőnyegén szökken a szellő,
csend, némaságtól visszhangos az erdő.

Valami fenséges nyugalom árad,
bűvös illata betölti a tájat.
Sejtelmesen hullámzik az éterben,
az ősz búcsút hintő hűs lehelete.

Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,
esthomályon tör át halvány holdsugár.
Dér-ezüst hajjal ébred már a holnap,
közelgő tél fuvallatát súgja.

Asztali áldás

Egy család vendégül lát egy házaspárt. Vacsora előtt, az asztalnál ülve a házigazda anyuka odafordul hatéves kislányához és azt mondja:
- Szeretnéd most te mondani az asztali áldást?
- Nem tudom, mit kell mondani - feleli a kislány.
- Csak mondd azt, amit én szoktam.
A kislány lehajtja a fejét és ezt mondja:
- Istenem! Mi a fenének hívtam meg ezeket az embereket vacsorára?

Istenfélelem

– Maga nem féli Istent, hogy nem jár a templomba?

A hit próbája

Egy motoros lerobban egy kis falu közepén. Próbálja szerelgetni a járművet de semmi eredmény. Hiába indítgatja nem akar beindulni a motor. Nem bírja tovább és éktelenül elkezd káromkodni. Erre kinéz a plébános a paplak ablakán.

- Fiam. Miért káromlod az Istent, hiszen nem miatta döglött be a járműved? Inkább imádkozz, hogy segítsen beindítani a motorodat!

Gondolja a motoros, hogy nem veszíthet vele semmit és kipróbálja. Imádkozik egyet és csodák csodája beindul a motor.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik fiatal, a másik idős. A fiatal megállt és így imádkozott magában.
- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Életunt, panaszkodó, vagy mint ez az idős is. Csak megszokottságból imádkozó, a kákán is csomót kereső. Új énekekkel dicsérlek nap mint nap, elmegyek minden alkalomra.
Az idős pedig térdre borulva, szinte magába roskadva így szólt:
- Istenem elfáradtam a hitharcban. Légy irgalmas hozzám.

Az indiánok úgy gondolták és ma is úgy gondolják, hogy az ember rokona a többi élőlénynek, és nem felsőbbrendű azoknál. A természet egy nagy közösség, amelynek minden tagja - az embert is beleértve - kölcsönösen függ egymástól. Az indiánok nemcsak vigyáztak a természetre, hanem örömmel és csodálattal szemlélték annak szépségeit. Erről rajzaik, dalaik, legendáik és imádságaik tanúskodnak. Náluk a vallás nem vált el élesen az élet többi megnyilvánulásától.

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Őszöm, békességem, Jézusom!

Reményik Sándor

Eddig, ha egy beteg hozzám fordult, hogy megoldást találjon a problémájára, felsőfokú egészségügyi végzettség és 30 éves tapasztalat birtokában teljes lelki nyugalommal mertem azt mondani, hogy olyan szer, ami mindenre jó, nem létezik.

Ez mostanra, a technikai és egyéb fejlődés tükrében és a több mint 150 oldalnyi - (sok esetben zárójelentéssel, CT-vel MR-rel vagy UH-al alátámasztott) - betegtapasztalat birtokában megdőlni látszik.

De mi is az a kapszula, ami támogathatja a szervezet kibillent egyensúlyát, és hogyan teheti mindezt annak ellenére, hogy eddigi tudásunk birtokában ezt elképzelni sem tudtuk?