KÁNYÁDI SÁNDOR Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.
Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.
– Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
– Bikmakk, cseremakk, mogyoró! – ujjongták a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.

Elérkezett végérvényesen az ősz, rövidülnek a nappalok és ködösek a reggelek ! Íme összeválogattam a legszebb őszi hangulatú magyar költőktől származó verseket ! Egy kis őszi huncutságok......

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZILÁGYI DOMOKOS ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.

VOLT IDŐ RÉGEN

 

Tudod, volt idő régen,

Hogy nem éltek bárányok az égen.

Volt idő régen,

Hogy nem úsztak halak a vízben.

Nem szálltak madarak a levegőben,

És nem égtek szívek az emberekben.

Millió év után e tűz kigyulladt már.

Ezer hal csókolja párját,

És több ezer madár húzza az akác ágát.

Én is vagyok a mindenségben.

Én is égek forró szerelemben.

Naphosszat fújom a dalok sípját,

Hogy bajt és bánatot a szél elvigye,

Eltemesse a föld mélyébe.

Jézus példázata:

- Mindenki, aki az én tanításomat hallgatja, hasonló a bölcs emberhez, aki sziklára építi a házát. Szakadhat az eső, fújhat a szélvihar és rárohanhat a házra az árvíz, de a ház nem dől össze, mert kősziklára van építve.                                                    

És mindenki, aki az én tanításomat hallja és azokat nem teljesíti, a bolond emberhez hasonló, aki fövényre építi a házát.

Egy jó utalásokkal ellátott Biblia széljegyzete biztosan megjegyzi, hogy a fenti szöveg utolsó kifejezését így is lehet olvasni: “és az egész testüknek orvosság.” Ez azt jelenti, hogy Isten az Õ szavait “írta fel” orvosságként gyógyulásunkra és egészségünkre! 

A gyógyszernek azonban a természetes világban sincs semmi haszna, ha nem veszik be az elõírások szerint. Elmész az orvoshoz, õ felírja a receptet, te kiváltod, hazaviszed, leteszed az éjjeliszekrényre — és egyre rosszabbul érzed magad!

Szép  fának kéne lenni

  Szép fának kéne lenni,
vagy  levelének,
nyújtani árnyékot
az emberek fölött.
Lenni tölgynek, hársnak,
repülő, hulló társak között,
vagy lenni súlyos ércnek
büszkén, mint a karcsú bércek
nézni fentről.

Ha megcsaltak, becsaptak,
hazudtak az álomlopók…
Az egész mit sem ér.
Hiánnyá növekedni,
újra-újra rendet tenni
rám akasztott ősi járom,
meseváró bolond álmom
visszatér.

Mint templom az esti csendre
vigyázni bent a rendre,
s kezdeni újra és újra
rendületlenül.

 

Elégedetlen, mert szeretné, ha tehetne már végre valamit. Amikor tesz valamit, úgy érzi, amit tesz, kevés, többet kellene. Nem elég jó. Nem elég sok. Nem elég minőségi. Fel-alá járkál, többre vágyik. Szeretné, ha végre előre lépne. Amikor előre lép, nem értékeli, amit elért, ismét a jövő áll előtte célként. Bárcsak, már ott lennék, ahol lenni szeretnék. Vágyakozik. Az élete ebben a vágyakozásban telik. Nincs kapcsolata, arra vágyik, hogy legyen.

Amióta felismertem, hogy a visszavonulós stratégiával nem megyek semmire, csak folyamatosan hátrálok, következetesen a folyamatos előre nyomulás taktikáját alkalmazom. A nyomulás alatt nem azt a gátlástalan, gerinctelen magatartást értem, amikor valaki benyalja magát valahová, mert az egyébként a hátráló, visszavonuló stratégia. Rájöttem, hogy egy gyenge és szánalmas alak leszek, ha nem vállalom a kihívásokat, ha nem harcolom meg a nehéz helyzeteket, ha nem tanulom meg, hogyan kell győzni.

Jőjj a  kereszthez,ha bánat súlya nyom

Jőjj itt lecsendesül a sajgó fájdalom

Ne fogja el lelkedet néma csüggedés

Jőjj én megtanítlak mi a csüggedés

Jőjj én megtanítlak mi a szenvedés

Szenvedés tüzében tisztítom lelked én

Szenvedések szárnyán száll a szíved felém

Ó jőjj megértelek,szeretlek gyermekem
Minden kiontott könnyed drága kincs nekem

Szeress és alánld fel nyomasztó kínodat.

Vedd fel a kereszted és kövesd utamat

Ugye megérted amit a világ nem ért

Mily édes szenvedni Jézussal -Jézusért

Ha pedig az élet kegyetlen lesz hozzád

Ha mindenki elhagy akitől sokat vársz

S ha a síved összetört a lelked nagyon fáj

Borulj a kereszthez ott sosem csalódtál

Most megáldalak,menj küzdeni szenvedni

De várlak!