Ki vagy, Te Tünemény?
A semmiből jöttél, a vágyam hozott.
Születésemtől kezdve Rólad ragyogtak nekem a csillagok.
Még csepp gyermek voltam,
…már akkor a szívemben hordtalak.
Álmaimmal tápláltalak, a lelkemmel takartalak.
Amikor végre engedte a külső világ,
Valóra sarjadt a benső világ,
Megfogant méhemben
Hallottad a hangom, szóltam Neked minden nap,
A dalomtól lettél egyre aktívabb.

Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”

János 4:24.

Az Isten lélek. Szellemi – lelki lény. Lelki beállítottságú.

Több mint 50 évvel ezelőtt létezett a Szabad Európa Rádió. Valahol kint Nyugaton a bemondó mondta a híreket, információkat, eseményeket. Mi meg itt hallgattuk – volna – ha nem lett volna valaki, vagy valami, aki, vagy ami folyamatosan zavarta az adást.

Isten hullámhosszára csak a lelki beállítottságú emberek tudnak ráállni.

"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."

Olyan könnyű elengedni a problémákat - csak annak nem, aki a bűntől megrontott bolygón éli az életet. A gond mindössze annyi, hogy egyedül ezen a bolygón beszélhetünk problémákról.

De Valaki már bizonyított. Akinek volt gondja arra, hogy négyezer éven keresztül kivárja a pillanatot, az időnek teljességét, amikor megszületik, hogy megéljen emberként 33,5 évet, azért, hogy nekünk, embereknek ne kelljen reménytelenül élnünk ezen a planétán, és minden fájdalmat elviselt, hogy együttérezzen velünk, Annak a Valakinek gondja van ránk.

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép!"- gondolta -"Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?
" Mind ilyenek vagytok" - gondolta a farkas a fák közül -
"Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."
A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

Emlékezem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál? Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! Ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek.

Mennyei állampolgárok vagyunk.” (Filippi 3:20 NLT) Patrick Jenkins mondta: „Amikor Dél-Amerikában éltünk misszionáriusként a családommal, rájöttünk, hogy a dzsungelben egyik helyről a másikra költözni rengeteg munkát jelent. Tudtuk mekkora kényelmetlenséggel járnak az olyan dolgok, mint a kígyók és a bogarak. Egyik reggel, néhány nappal azután, hogy elkezdtük kitakarítani az egyik átmeneti szállásunkat, a családdal egy kis szünetet tartottunk. Amíg teáztunk, egy hatalmas fekete bogár repült keresztül a szobán, hangosan zümmögve.

Sokan kérdezték, még keresztények is, hogy bűn-e természetgyógyászhoz járni, a tőlük kapott receptek alapján gyógyteákat fogyasztani, vagy Mária Treben könyvét olvasni?

Miért bűn a kereszténység szerint, ha a természetgyógyász kezelésének hatására gyógyulunk fel betegségünkből?

                                            A természetgyógyászat csapdái

Mi a szerelem? A legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől e gyakori kérdésre. Visszaemlékezvén a történetre, szeretném azt másokkal is megosztani, melynek konklúziója így szól: az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben!...

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél kilenc körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert kilenc órakor van egy fontos találkozója.

Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos.