Gondolatok Advent 1. vasárnapján

Az advent, a várakozás, az elcsendesedés ideje. Az, aki várakozik egyben reménykedik is.
Ez az idő a reményteljes várakozás ideje.

Ilyenkor, mi, akik a teljességre várunk és arra születtünk, kell tudnunk elcsendesedni.
Ilyenkor mi, akik egész évben a naptár szorításában élünk, meg kell próbálnunk a hajnalokat újra adventi hajnalokként átélnünk.
Meg kell tanulnunk ezekben a hetekben, napokban jobban egymásra, embertársainkra figyelni.

Hiszed-e szívednek szép szavát,
Ha rajtad szól, Istennek Igazát?
Mondd, hiszed-e?
Vagy azt hiszed, mit sem érsz,
S mit más mond, csak abban élsz.
Mondd, ki vagy?
Válaszolj rá hallgatom,
Mit szíved súg, csak azt mondd!
Felelj!
Ki vagy?
Ítélhet-e ember földön,
Sírva kiált lélek börtön,
Vasrácsain rozsdás lakat,
Látod-e most önnön magad?
Mondd, ki vagy?
S vagy-e szabad,
Van-e néked hited, szavad?
Hiszed-e, hogy szíved érték,
S mi benne él már meg is mérték?

WÁÁÁÁÁ!!!, ismét egy




Úgy gondoltam, hogy összecsapok egy kis hétvégi összeállítást,
pár perc nézelődést ez is megér....
Aztán irány a VALÓDI kikapcsolódáás!


...kinek a szabadba ezen az őszi napon -egy kis túrázás sosem árt-,

...ha valahol netán ilyen a látvány az ablakon kinézve,
akkor........

...esetleg tudom ezt az ötletet ajánlani.... :))

...vagy pedig egy jó kis olvasgatást!

...továbbá nagyszülőknek vidám unokázást,

...szerelmeseknek ágyból ki se mászást...

Te pedig mikor imádkozol, menj be a belsõ szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van.
(Máté 6, 6)


Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek elõtt; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk. Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt. A színpadias imádkozás utálatos Isten elõtt, éppen úgy a „díszimádság" is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevõknek szól.

Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belsõ csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk.

Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

( Nádudvari Nagy János)