Ha egy férfi nem tudja elviselni az igazságot, tanácsolom, ne házasodjon. Mert lesz egy ember a közelében, aki szüntelenül ott van mellette. Bármerre megy, és bármerre fordul, mindig a szemébe néz. Nagyon kellemetlen. Ha alszik, ott van mellette, ha fölébred, ott ébred mellette, ha elutazik, jön vele, és lényének minden jó és rossz sugárzását visszaveri. Mindenki elől elrejthetjük igazi lényünket, erényeinket és hitványságunkat, csak a feleségünk elől nem.

Tudd, hogy magától az élet sohasem szép. Széppé kell formálni, meg kell csinálni. Mint gazosból egy szép kertet, vagy a halálos csendből és a hangok bántó zűrzavarából a szép dalt és a zenét: teremteni. A "poézis" görög szó, azt jelenti, "elkészíteni" - úgy kell megcsinálni, hogy szép legyen és örömteli.
Hogyan? Mivel? Lelked hatalmával. Nagy pillanat, amikor ráébredsz majd, hogy mindent te teszel, minden belőled jön. Élő forrás van benned. És ez működik, szüntelenül.

A legtöbb nő nem tudja a méltóságát megtalálni. Ez a sok évezredes kiszolgáltatottság eredménye. A férfitól függ, ő mondja meg, kicsoda, értékét ő adja neki – boldogsága a férfiak szemében tükröződő képétől függ.

Önérzetes nő a legnagyobb ritkaság. Néha megrémülök, milyen megalázó helyzetben éltek, s hogy ezt milyen sokáig tűritek. Valójában minden nő: királynő. Önmagának ad rangot, és sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba……

 

Más mit álmottam,

 

Más mit megkaptam,

Mert az élet sem hoz túl sok meglepetést,

Ezért mondom azt légy boldog ahogy élsz

 Volt mit elhittem,

Volt min elbuktam,

Van hogy az igazság áll száz korhadt oszlopon.

 És én szétteszem kezem,

Lelkem védtelen,

Védj meg ezért,

Nem sok kell néhány szó

S a barátság még jó

 Úsztam csapdákon át lázakon s kínokon

Zászlóm vészjelekkel a holnapnak itt hagyom

Ne bánd szét tárt két kezem

Megvan már helyem

Megvan az út tűz vagy jég

Nincs túl messze már hogy ítélj

 Ezért szétteszem kezem-lelkem védtelen

Védj meg ezért nem sok kell

Csak pár szép szó hogy tudjad vagyok

S így jó

 A hegy magában áll és meg sem mozdul már

Nekünk nem, mert az ő órája millió évre jár

 Ezért szétteszem kezem-lelkem védtelen

Védj meg ezért nem sok kell

Néhány kedves szó és a barátság még jó

 Ezért szétteszem kezem s újra elhiszem

Lesz, ami vár tűz vagy jég

Nincs túl messze már

Az élet gyors vonat(nem kell félj)

Mellettünk elsuhan(nem kell félj)

Bár múlt pár pillanat (nincs túl messze már)

Nem kell félj, nem kell félj!

 

A szívemet ha kivehetném,

a szekrényembe betehetném,

átkötve, sok színes szalaggal,

lezárnám hétszeres lakattal...

...hogy több fájdalmat ne fakasszon!

Más lennék, mint a többi asszony,

nem kéne tőle többé félni:

De jó lenne szív nélkül élni!

Szív nélkül járni és kacagni,

mindig enyhén hűvös maradni...

Nem lenni lázas és hitetlen,

se csókszomjas, se enyhítetlen,

nem tudni, mi a könny, s a bánat,

felvenni szép selyemruhámat,

nem gyászolni, s nem remélni:

De jó lenne szív nélkül élni!

"Vannak mesék, amik sosem érnek véget.
Bennünk is, közöttünk is történnek tovább.
Vannak mesék, -- igen, vannak.
Vannak, amíg csak gondolkozunk,
amíg hiszünk, amíg remélünk,
amíg szeretünk.
Örök mesék.Éltető mesék.
Az ember meséi" Pintér László    

 

Milyen színű a boldogság?

A Hold szine... Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.

Egy ember elment levágatni a haját, és megígazíttatni a szakállát.

 Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.  Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én  nem hiszem hogy Isten létezik."  - Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.  - Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne  annyi beteg ember a világon?

Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:

- Most érkeztem erre a vidékre.