A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavarneurózis, A reaktív depresszió az a depresszív állapot amit valami lelki megrázkódtatás (katasztrófa átélése, egy közeli rokon halála, stb) okozott. (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére. Így: Mint

Mint pszichózis (elmezavar) esetén megjelenő unipoláris zavar néven ismert olyan hosszan tartó elmeállapot, más klinikai néven melankóliaapátia vagyis érzelem hiánya A katatóniaöngyilkossági késztetések és aminek a jellemzője, hogy a beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodik az érzelmeihez és nem látja be hogy beteg. A pszichotikus depresszió egyik formájában egy homlokegyenesen ellenkező hangulati állapottal párosul és azzal periódusosan váltakozik. Ennek a csapongó hangulattal jellemzett betegállapotnak a neve bipoláris zavar (angolul bipolar disorder) vagy mániás depresszív állapot. manic depressive disorder. (búskomorság) ami jellemző tünetei lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, vagyis teljesen inaktív állapot hasonló a depresszióhoz de valójában súlyos pszichózis (elmezavar)hoz társul. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy,

//<![CDATA[ if (window.showTocToggle) { var tocShowText = "megjelenítés"; var tocHideText = "elrejtés"; showTocToggle(); } //]]>

A DSM-IV. szerint a depresszív epizód diagnosztikus kritériumai a következők:

• A: A következő tünetekből öt (vagy több) áll fenn egy kéthetes periódus alatt, és ezek a korábbi tevékenység megváltozásaként jelennek meg. Az első két tünetből legalább egy: vagy (1) depresszív hangulat, vagy a (2) érdeklődés vagy öröm elvesztése szükséges a diagnózishoz. Figyelem! Nem számítjuk a tünetek közé azokat, amelyek egyértelműen az általános egészségi állapot következményei, illetve a hangulathozhallucinációkat és téveszméket. nem illő

1. A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (például szomorúság vagy üresség érzése) vagy mások megfigyelései (például könnyezni látják) jelez. Figyelem! Gyerekeknél vagy serdülőknél elég az ingerült hangulat jelzése.
2. Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap (akár szubjektív beszámoló, akár mások megfigyelése).
3. Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése csaknem minden nap (gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása).
4. Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.
5. Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése, nem elegendő csupán a nyugtalanság vagy meglassultság szubjektív érzete).
6. Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.
7. Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat).
8. Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség, szinte minden nap (akár szubjektív élmény, akár mások megfigyelése).
9. A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.

• B: A tünetek nem elégítik ki a bipoláris kevert epizód ismérveit.
• C: A tünetek klinikailag jelentős szenvedést, vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák.
• D: A tünetek nem kémiai anyag (például visszaélésre alkalmas szer, gyógyszer) vagy általános egészségi állapot (például hipotireózis) közvetlen élettani hatásának tulajdoníthatóak.
• E: A tünetek nem magyarázhatók gyászreakcióként (azaz egy szeretett személy halálát követő két hónapot meghaladóan is fennállnak) vagy észrevehető funkcionális károsodást jeleznek (beteges értéktelenség-tudat, öngyilkossági gondolatok, pszichotikus tünetek vagy pszichomotoros retardáció).

Vincent van Gogh: Az örökkévalóság kapujában, 1882. Van Gogh maga is depresszióban szenvedett.

A depressziónak különböző megnyilvánulási formái vannak, amelyek különböző okokra vezethetők vissza. Többféle osztályozás van. Ezek szerint, létezik akut és krónikus, endogén és exogén, unipoláris és bipoláris depresszió stb. A bipoláris depresszió esetében a depressziós és mániás szakaszok váltakozva követik egymást. Lehetséges még skizoaffektiv pszichózisos depresszió (F25.1) és pszichotikus szintű depresszió (F32.3, illetve F33.3).

A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak (introverzió), kerülik a társaságot, és végül általában elmagányosodnak. Enyhébb esetekben a depresszió spontán gyógyul, de súlyos esetekben már szakemberre is szükség van.

Ha a fő okokat nézzük, a depressziónak két formája van: endogén és exogén. Az endogén depresszió a test rendellenes működésére vezethető vissza (vitaminhiány, egyes neurotranszmitterek (szerotonin, noradrenalin) csökkent szintje vagy felborult egyensúlya stb.). Az exogén depressziót jól beazonosítható külső okok idézik elő, például személyes tragédia vagy kudarc, egy szeretett ember halála, sikertelen vizsga, szerelmi bánat, társadalmi kirekesztettség, diszkrimináció stb.). Az egyéni érzékenységtőltüneteket okoz. függően, ugyanaz az ok másként nyilvánul meg, más

A depresszió kezelésének hosszú hagyománya van. Régen főleg tánccal, zenével, ráolvasással, gyógynövényekkel kezelték, több-kevesebb sikerrel.

A gyógynövényeket már évezredek óta alkalmazzák e betegség kezelésére. A legnépszerűbbek az orbáncfű, a citromfű, és alvászavarralmacskagyökér és a komló, valamint a kava. Az orbáncfű jótékony hatását klinikai kísérletek is igazolták. Újabban egyre népszerűbb egy dél-afrikai gyógynövény, a sceletium tortuosum használata antidepresszánsként. kombinált esetben a

A hivatalos gyógyászatban két fő terápiás irányzat különböztethető meg:

• A pszichológia megközelítés és a pszichoterápia különböző módszerei: munkaterápia (siker, vagy feladatterápia), pszichoanalízis, kommunikációs terápia (csoportfoglalkozások, társas kapcsolatok rehabilitációja, pszichodráma, tranzakció-analízis) stb.
• Gyógyszeres kezelés. Az antidepresszánsokat főleg a depresszió súlyos (krónikus, illetve visszaeső) eseteiben alkalmazzák. A legújabb gyógyszerészeti kutatásoknak és klinikai kísérleteknek köszönhetően a pszichiáter ma már az antidepresszánsok széles köréből tud válogatni, és egyénre szabott terápiát tud kialakítani. A legkorszerűbb antidepresszánsok kifejlesztésénél a legfőbb szempont nemcsak a tüneti kezelés, hanem elfogadható életminőség kialakítása, a fokozatos rehabilitáció, és a mellékhatások csökkentése. Ha a depresszió pszichotikus szintű, antipszichotikumos kezelésre is sor kerül(het). ^[forrás?]

A depresszió gyógyszeres kezelését kategorikusan ellenzők a következőket állítják:

• Az antidepresszánsok addikciót (függőséget) okoznak.
• Egyes antidepresszánsokról a leszokás során a betegek mélyebb depresszióba süllyednek, mint amire a gyógyszert szedni kezdték.
• Az antidepresszánst fogyasztó betegeknél az öngyilkosság aránya magasabb, mint a gyógyszert nem használó betegeknél.
• A gyógyszeripar egyik legnagyobb bevételt hozó és folyamatosan növekvő ágazata az antidepresszánsoké.
• Az antidepresszánsok nem magát a problémát kezelik, hanem csupán a tüneteket.

A mániás depresszió nem gyógyítható, de kezelhető. Folyamatos kezeléssel (például lítiummal) a hangulat egyenletesen tartható. Fontos a betegek felvilágosítása a betegség természetéről.