Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Harmónia

Titok nélkül

12 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

„Hova menjeklelked elől?

Orcád előlhova fussak?

Ha a mennybeszállnék, ott vagy,

ha a holtakhazájában feküdnék le,

te ott isott vagy.

Ha a hajnalszárnyaira kelnék,

és a tengertúlsó végén laknék,

kezed ott iselérne,

jobbodmegragadna engem.”

Zsolt 139:7-10

Vajonhogy hatnak rám ezek a sorok? Milyen érzéseket váltanak ki belőlem?

Lehet,hogy félelem fog el, mert Isten mindent lát, számon kér, büntet. Menekülnék,elbújnék előle, ahogy annak idején Jónás?

Amikora gyermekeim egészen kicsik voltak, szinte állandó jelenlétemet kívánták. Nemis kellett folyamatosan foglalkozni velük, a tudat, hogy ott vagyok a közelben,megnyugtatta őket. Ám tudtam, ahogy nőnek, önállósodnak egyre kevésbé igénylika szülő jelenlétét, egyre szívesebben vannak a saját korosztályukkal, ezértamíg kisebbek voltak, minden lehetőséget kihasználtam, hogy közös élményeketgyűjtsünk.

Aztánteltek az évek, és nekik mégsem lett ciki anya jelenléte, ellentétbenbarátaikkal, akik már élvezték, ha kikerülhettek a szülői figyelem alól. Talána gyerekeimnek azért nem volt zavaró a jelenlétem, mert nem volt titkolnivalójuk, fel merték vállalni önmagukat.

Legyünkolyanok, mint egy kisgyermek. Legyen bizalmunk Isten felé épp ilyen őszinte. Neakarjunk bujkálni, titkolózni előtte (úgyis hiábavaló, hisz mindent lát J ). De ne is féljünka büntetésétől! Higgyük el, hogy legalább annyira szeret minket, ahogy egy jó szülőszereti gyermekét. Amikor el akarnánk titkolni valamit előle, épp akkor van alegnagyobb szükségünk arra, hogy megosszuk azt Vele.

Hailyen gyermeki bizalommal leszünk iránta, akkor a fenti igék nem félelmet,hanem biztonságot keltenek majd bennünk. Jó átélni azt, hogy bármilyenmagasságba, vagy mélységbe kerüljünk, Isten óvó, szerető keze elér és átölel.Ne lökjük el ezt a kezet magunktól, ne akarjunk kibújni öleléséből!

Azsoltárt írója, Dávid bátorításnak szánta, hiszen így fejezi be: „Próbálj meg,és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess azörökkévalóság útján!”

Azsoltáros bátran lép Isten elé, hogy ismerje meg, ne csak a tetteit, a szavait,de még a gondolatait is! Miért? Mert Ő az, aki észreveszi, ha a magunk ástagödörbe csúszunk, és Ő az, aki kiemel belőle. Ő az, aki nem zuhanásban végződő,viharos repülést, hanem tartós szárnyalást kínál.

Merjükhát mi is megmutatni gondolatainkat, és tapasztaljuk meg a legjobb szülőgondoskodását!

Csatári Anikó

Címkék: napi áhitat

Kapcsolódó hírek:

Békében élni

Türelem, elfogadás

SZÜKSÉGES A BŰNVALLÁS

Barátom Jézus

Kommentáld!

Hozzászólások

Szabó Mónika Simona üzente 12 éve

Sajnos, láthatjuk, milyen messze kerültünk attól Isten által tervezett szeretetközösségtől, melyet a családnak jelentenie kéne. Férj és feleség külön él. Válás. Csonka családban felnövő gyermekek. Házasságon belüli erőszak. Félelem. Bizalmatlanság.

Szemünk láttára teljesedik: amit a gyermekeknek kell átélni: „Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is” (Luk.21:16) Illetve, amit a szülők és nagyszülők tapasztalnak: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek.” (2Tim.3:2)

Milyen szomorú, átélni a megbecsülés elhalványulását és eltűnését. Gyermekként azt hangoztatjuk: „az én apukám a legerősebb”; „az én anyukám a legszebb”. Ám miután meglátjuk, hogy ők sem tévedhetetlenek és egyre jobban öntudatra ébredünk, azt érezzük: ők a korlátai vágyaink teljesülésének, s menekülünk otthonról. S gyakran, mikor elveszítjük őket jövünk csak rá, mennyire igazuk volt.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: