Miért építettték a függőkertet?

A világcsodák listáján az előkelő második helyen szereplő építményt Nabú-kudurriuszur király, a nagy hódító ajándékozta feleségének, egy perzsa hercegnőnek. A hercegnő személyét számos titok övezi. A tudósok még abban sem biztosak, hogy a hölgy tényleg a legendás hírű asszír királynőről, Szemirámiszról kapta-e nevét. A krónikák tanúsága szerint a harcias király ezzel a pompás ajándékkal akarta kiengesztelni szép feleségét, aki igencsak neheztelt rá, gyakori hadjáratai miatt.

Milyen volt a függőkert?

Szemirámisz függőkertjét gyakran hívták többesszámú alakban függőkerteknek. Ez azért lehetett így, mert az építményt alkotó hét szint mindegyike egy-egy önálló, zárt kertrész volt. A hét óriási „lépcsőfok” minden eltérés ellenére egységes egésszé forrt össze. A teraszok legszélére sokezer kúszónövényt ültettek, amelyek indái és levelei beborították a falat, lecsüngtek egészen az alattuk lévő szintig. A hét önálló kertrész így valósággal egymásba nőtt. A távoli szemlélő számára az egész építmény egy hatalmas, meredeken emelkedő, zöld hegynek tűnt, melyet rengeteg fa, bokor, virág borított. A szemlélő mindezt úgy látta, mintha a növények lebegnének, így megszületettt a függőkert elnevezés.

Különösen nyári forróság idején-amikor nem volt ritka az 50ºC-os rettentő hőség sem- rabszolgák valóságos serege szorgoskodott a kertben. A kertészek megállás nélkül pumpálták az éltető vizet a számtalan keskeny csatornába. Ezek a csatornák a kert minden részét ellátták vízzel. Akadtak itt apró patakok, vízesések, a parányi tavakon kacsák ringatóztak, békák kuruttyolását lehettet hallani. Még lent Babilon szenvedett az iszonyú melegben, addig fent a kertben nem ismerték a vízhiányt, s a kellemes környezetben élvezni lehetett a méhek zümmögését, a nyíló, tarka virágok látványát.

Valószínűleg ennek a kirívó ellentétnek is köszönhető, az előkelő második hely.