Norvégia a Skandináv államok egyike, közülük is a legnyugatabbra elhelyezkedő. Területe 323.759 km², melyet több ezer sziget alkot a kontinentális terülteken kívül. Népessége 4.551.100 fő, melyből  csupán 791.500 fő él a fővárosban Osloban. Fontosabb település - Bergen, Trondheim, Stavanger - mind az ország déli és középső részén találhatóak. Norvégia államformája alkotmányos monarchia, királyság. Közigazgatásilag 19 megyére osztható. Hivatalos nyelv a norvég, melynél két dialektus is előfordul; az egyik az újnorvég - a nyugati partvidék tájszólásaiból áll, a másik a bokmál – ami a dán-norvég nyelv szintézise. A népesség 96%-a norvég, 1%-ban lappok képviseltetik magukat, akik az északi országrészben élnek. Még finnek, svédek, dánok és egyéb bevándorlók élnek az ország területén. Vallási szempontból kimagaslik az evangélikusok aránya (86%), de nagy számban (10%) vannak a felekezeten kívüliek is. A hivatalos pénznem a norvég korona. Norvégiának többször is esélye volt az Európai Unióba való integrálódásra, de 2-szer is leszavazta a nép. Ennek az oka elsősorban az volt, hogy Norvégiára magasabb életszínvonal a jellemző, mint az uniós átlag, valamint kénytelen lenne halászterületeinek megnyitására.

Norvégia történelme

Észak-Európa viszonylag későn népesült be, a Német-Lengyel síkság és a Jylland-félsziget felől érkeztek germán törzsek. Lassú volt a népességnövekedés, alacsonynak számított a föld eltartóképessége. Elsődleges élelemforrást a tenger jelentette, ennek hatására a letelepedés főleg a partokra korlátozódott. 7. században indultak a viking fosztogatások, Észak- és Északnyugat-Európa kikötői nem voltak biztonságban 300-400 éven keresztül. Krónikák írnak arról, hogy valószínűsíthetően a vikingek voltak Amerika első felfedezői. X-XI. században jönnek létre az első államalakulatok, majd a térség államaiból különböző uniók, perszonáluniók alakultak. Ekkoriban vették fel az északi népek a keresztény vallást is. Norvégia és Dánia perszonálunióra lép egymással. 1357- 1524-ig tartott a Kalmari unió, mely Dániát, Svédországot és Norvégiát tömörítette magában.

A középkor folyamán dinamikusan nőni kezdett Norvégia lakosainak száma, majd mikor a pestisjárvány elértem az országot, a lakosság kétharmadát elpusztította. A XVI. századtól gazdasági fellendülés indult meg, élénkebb lett a kereskedelem, amely főleg a halászatból származó termékek, és a fakitermelés, és eladáson alapult. Norvégia ekkoriban félperiférikus országnak számított, a kereskedelem inkább csak a déli és középső országrészt érintette. 1814-ig tartott a perszonáluniója Dániával, majd a svédek tették rá kezüket az országra, és 1905 június 7-ig Svédország részét képezte, utána megalakult a Norvég Királyság. Az első ipari forradalom gyakorolt igazán nagy hatást a norvég gazdaságra. Megindult a vasútépítés, mely elsősorban a déli és középső országrészt érintette, majd kiterjedt a belső és északi területekre is. Fokozódott a vasérc kitermelés, és feldolgozás, mely újabb export cikket adott az országnak. A fejlődő gépipar lehetővé tette, hogy a kitermelt fát feldolgozva, késztermékként (papír, bútor, cellulóz...stb.) exportálják. A második ipari forradalom tovább lendítette a norvég gazdaságot, megjelent az elektromosság. Az ország bővelkedett nagy esésű folyókban, melyeken megindult a vízerőművek és vízlépcsők építés. Ehhez még hozzájárult, hogy megjelentek a külföldi (németek, angolok) befektetők is, akik új munkahelyeket teremtettek, és új technológiákat honosítottak meg.1872-ben hozták létre az első szakszervezeteket, a munkáspárt pedig 1887-ben jött létre. 1898-ban vezették be a férfiak számára az általános választó jogot, amit 1913-ban a nőkre is kiterjesztettek. Az I. Világháborúban Norvégia semlegességi nyilatkozatot adott ki, ugyanakkor flottája nagy veszteségeket szerzett a tengeralattjárók és a tengerbe telepített aknák miatt. A háború Norvégiának pénzbeli hasznot is hozott azzal, hogy nagy flottájával kereskedelmet, fuvarozást folytatott. Ezt a jövedelmet az idegen kézben lévő vállalatok visszavásárlására fordította. A gazdasági válság Norvégiát is érintette, amely során sok bank tönkrement, valamint a kereskedelemben is megmutatkozott. A '30-as évek végére újabb gazdasági fellendülés indult meg. A II. Világháborúban Norvégia ismét semlegességi nyilatkozatot adott ki, de nem volt jelentősége, hisz 1940. április 9-én a német erők elfoglalták az országot és 1945-ig megszállási területük is maradt. 1949-ben belépett a NATO-ba, majd tenger alatti kőolaj és földgáz vagyonát felfedezve tovább erősítette gazdaságát a kitermelésével, és értékesítésével.

Norvégia földrajza és éghajlata

Norvégia Észak-Európa államainak egyike, Svédországgal, Finnországgal és Oroszországgal határos. Nyugati partjait a Norvég-tenger, délit az Északi-tenger, északit a Jeges- és Barents-tenger mossa. Skandináv-félsziget nyugati partja előtt számtalan, több ezer sziget sorakozik, melyek ugyancsak Norvégiához tartoznak.

Norvégia tengerpart

Az ország területének nagy részét hegyek borítják, a norvég-svéd határon fut a Skandináv-hegység, mely külsőre egy magas lánchegység látványát kelti, ugyanakkor egy régi röghegység genetikájával rendelkezik. Ezt a látszatot a jégkorszak vastag jégtakarójának köszönhetően őrizhette meg. A jégkorszak csipkés gerinceket, magashegységi formakincseket, hatalmas fjordokat (Trondheim-fjord, Oslo-fjord, Porsanger-fjord, Varenger-fjord...stb.), fjelleket (Dovre-fjell) hagyott maga után. A Skandináv-hegység a térség legfőbb éghajlat és vízválasztója. Az ország területének egy része alatt ősi masszívumdarab található. Norvégia csaknem teljes területére az óceáni klíma a jellemző, mely elsősorban az Észak-Atlanti-(meleg)-tengeráramlásnak köszönhető. Így a kikötők sosem fagynak be. Találunk még tajga és tundra klímájú területeket is, Norvégia legészakibb szigetén, a Spitzbergákon az állandóan fagyos éghajlat a jellemző. A csapadék mennyisége 300-1800 mm között mozog az éghajlati területeknek megfelelően. Itt található Európa egyik legcsapadékosabb pontja – Bergenben már 2000 mm-t is mértek. A folyók rövidek, bővízűek és nagy esésűek, amikre számtalan vízerőmű épült, így 1 főre jutó energiatermelésben Norvégia a világelső. A napsütéses órák száma igen alacsony, a sarkkörön túli területein előfordul, hogy fél évig nem kel fel, illetve nem nyugszik le a Nap . Mageröya szigetén található Európa legészakibb pontja a Nordkapp. Norvégia előterében a tenger alatt hatalmas mennyiségű és kiváló minőségű földgáz és kőolaj található. Az ország Európában az első számú kitermelők közé tartozik. Az ország területének több, mint negyedét erdősségek borítják, amik hajdanán sokkal nagyobb kiterjedésűek voltak. A csökkenés a hajóépítésnek köszönhető, valamint hogy a fa az első számú építőanyag is.

Norvégia látnivalói

Az országban gyönyörű tájakkal találkozhatunk, többek közt havas hegygerincekkel, a szárazföldbe mélyen benyúló fjordokkal. Ezek mind kiváló kirándulási lehetőségeket biztosítanak. A fjordok a hajókirándulások révén, a hegyek pedig a kiépített túraútvonalak révén könnyedén bejárhatóak.

Norvégia fjord

Igen kedvelt célpont a Nordkapp, amely Európa legészakibb (71011') pontja. Ide is túraútvonal vezet, évente óriási embercsoport gyűlik itt össze, hogy megcsodálhassa ahogy a Nap nem nyugszik le. Országszerte számos síparadicsom (Pl.: Skeikampen), létezik, mely igen kedvelt európai körökben. Norvégiában alapították az első síklubot is 1877-ben. Rengeteg kis halászfaluval is találkozhatunk a tengerparton, amit érdemes megnézni. A kikötőkben kaphatók a legfinomabb és legfrissebb halak, valamint megfigyelhetjük hogyan szárítják a halakat. Igen sok turista keresi fel a sajátos élővilággal rendelkező Spitzbergákat is. A Föld legészakibb városa is Norvégiában található, ami nem más, mint Hammerfest.  Rengetegen kíváncsiak arra, hogy hogyan élnek az emberek a sarkkörön túl. Országszerte találunk háborítatlan, nyugodt, stresszmentes falvakat. Az ilyen igényekkel rendelkező turisták itt biztosan megtalálják a nekik megfelelő falut. Norvégiában virágzik a falusi turizmus, a község lakói maximálisan kielégítik a látogatók igényeit, illetve szívesen segítenek nekik. Sok múzeumot és kiállítást találhatunk az országban, ezek többsége szabadtéri múzeum. A múzeumokon kívül még számos épületet (Pl.: vikingek régi hosszúházai) találunk országszerte, mely bepillantást enged régi korok kultúrájába és életmódjába. Rengeteg udvarházat találunk vidéken, melyek igazán lenyűgöző épületek, fa és/vagy kő konstrukciók. Legyünk óvatosak, ha vásárolni megyünk a fővárosba, ugyanis Oslot a Föld legdrágább városai közt tartják számon. Oslo a legrégibb skandináv főváros, rengeteg látnivalóval kecsegtet; Akaershus Erőd és Kastély, Vigeland Park,  Munch Múzeum.

Oslo

Norvégia gasztronómiája

Norvégia hosszú tengerpartjának köszönhetően igen nagy hagyományai vannak a halászatnak. A norvég konyha elsősorban a tenger gyümölcseit dolgozza fel. Sokféle halat (főleg hering és lazac), rákot, kagylót...stb. fogyasztanak. Jellegzetes norvég ételek a; laks (grillezett lazac), a reker (garnélarák) és a torsk (tőkehal). A halakból igen sokféle hallevest is készítenek. Az étlapokon ezeket rengeteg elkészítési módban választhatjuk Szívesen fogyastanak még vadhúst a norvégok, melyet sütve, vagy raguként készítenek el erdei gombákkal, bogyófélékkel. Észak felé haladva egyre bővül az étlap, itt fogyaszthatunk akár bálnasteaket, rénszarvas-szívet, fókaragut, a Spitzbergákon akár jegesmedvéből és rozmárból készült ételeket is. A déli országrészben igen kedvelt halfaj a pisztráng, általában sütve, párolva, illetve füstölve készítenek el. Mivel a klíma nem kedvez a gabonaféléknek, ezért az igénytelenebb burgonyát termesztik. Burgonyából készült köreteket fogyasztanak a halakhoz és húsokhoz, igen kedvelt a vajas burgonya. A dánokhoz hasonlóan igen sok kenyérfélét készítenek, amiket előszeretettel fogyasztanak a ragukhoz.