„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.„ Fil.4,6.


Életünk különböző szakaszaiban bizonyára már többször előfordult, hogy aggódunk. Amikor házastársat keresünk, felvetődik a kérdés: vajon Ő lesz az igazi. Azután jönnek a gyermekek. Egészséges lesz, vagy beteg, milyen természetet örökölt tőlünk, hogyan fog beilleszkedni az oviba, iskolába. Majd később aggódunk, hogy vajon jól neveljük-e, nagybetűs EMBER lesz-e belőle? Szakmát tanuljon, vagy inkább egyetemre menjen? Azután szerelmes korszakában megfogadja-e a tanácsainkat, jól választ-e társat? Így telnek az évek, évtizedek, míg végül megöregszünk és azt vesszük észre, hogy még mindig aggódunk….

Isten megszólít bennünket ma reggel! Tudja, hogy milyenek vagyunk, mégis azt kéri, hogy most egy picit figyeljünk rá! Kedves, nyájas hangon ezt mondja:

„NE AGGÓDJ, DRÁGA GYERMEKEM! Tudom, hogy ezer okod van rá, tudom, hogy semmi sem jön össze úgy, ahogy szeretnéd, mégis, arra kérlek, bízzál bennem. Én tudom, hogy mire van szükséged, meg is adom a kellő időben, csak légy türelmes, és ne lázadozzál! Csendben, halkan mondd el, ami bánt és hidd el, hogy meg is adom, ami javadra válik. Legjobb, ha már most hálát adsz érte, amikor még nem is vagy benne biztos, hogy megkapod…. tudod, az jólesik nekem, ha nem vagy állandóan durcás, és nem morgolódol mindenért. Úgyhogy, kérlek, hagyatkozz rám, és megtapasztalhatod, milyen csodák érnek. Olyan dolgokat is megkapsz, amit a legmerészebb álmaidban sem gondoltál! És ha kialakul közöttünk ez a jó légkör, majd meglátod, milyen boldog leszel! Szép napot kívánok Neked: Szerető Atyád”