Ha szétnézünk a körülöttünk lévő világban, azt látjuk, hogy embertársaink kivétel nélkül keresik a Boldogság forrását. Mindenki azért küzd a hétköznapokban, azért jár dolgozni, iskolába, közösségekbe, templomba, mert tudja, és hisz benne, hogy eléri, megtalálja egyszer a valódi boldogság forrását.

De mit is jelent valójában Boldognak lenni? Az emberek életének nagy része a folyamatos harccal telik, harccal az életért. Azért, hogy megélhessék a mindennapokat, ne kelljen se a gyermekeiknek, se nekik nélkülözniük, járhassanak iskolába és még sorolhatnánk.  Sokszor érzik úgy, hogy ennek az örök körforgásnak sosem lesz vége. Ám valójában csak egy kicsit kellene jobban odafigyelnünk a környezetünkre, embertársainkra, és megláthatnánk – közhelyesen szólva – az élet apró örömeit. Azonban az emberek többsége erre nem képes. Annyira lefoglalja őket saját szomorú sorsuk, hogy teljesen belefásulnak az életbe.

Meg kellene tanulnunk nemcsak örülni, hanem tisztelni is minden egyes napot, amelyet még itt tölthetünk a szeretteink, a barátaink társaságában. Értékelnünk kellene, és fel kellene fedeznünk az apró jeleket a hétköznapokban, amelyek mindegyike valamilyen új élményt, vagy lehetőséget rejt magában.  Nap, mint nap új emberekkel hoz össze minket a sors, akik pedig egy kicsit is nyíltan fordulnak a világ felé, észre fogják venni az új emberek, az új környezet nyújtotta lehetőségeket.

A boldogság szó kapcsán sok minden eszünkbe juthat.  Van, akinek a pénz, van, akinek a család, a barátok és a szerelem ugrik be először, mint a boldogság elsődleges forrása.  Vegyük hát szépen sorba mindegyiket.

A pénz.
Hát ez az a fogalom, amely vitáknak ad okot. Szokták mondani, nem boldogít, de jó ha van. Na igen, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy semmilyen érzést, gondolatot nem tudunk megvásárolni. Gondoljunk csak bele, számtalan olyan személlyel, családokkal találkozunk életünk során, akik nagy vagyonnal rendelkeznek. De mit látunk ezeken az embereken? Megismerhetjük őket valójában? Milyen emberek ők? … Valljuk be őszintén a legtöbb ember, csak dicsekszik, kérkedik a pénzzel, a vagyonnal, azzal, hogy milyen iskolába járnak, vagy járatják a gyerekeiket. És? Boldogok? Nem. A legtöbbjük csak azt hiszi, hogy boldog. Valójában azonban, ha szétnéznének a közvetlen környezetükben, rájönnének arra, hogy mekkora űr, és szomorúság uralkodik a lelkükben. A legtöbb „jómódú” ember általában nem tud elég szeretet és odafigyelést adni a családtagjai, gyermekei számára. Csak saját magával, társadalmi helyzetével és hasonló körben élő barátaival van elfoglalva. De természetesen, mint az élet bármely más területén, itt is vannak kivételek.

A család.
A legfontosabb, hiszen a családunkba tartozó személyek azok, akik elsőként ismertetnek meg minket a szeretet fogalmával. Ők azok akik adnak, és megtanítanak minket is adni. A szeretet és a boldogság pedig rokon, illetve társfogalmak. Boldogok vagyunk, ha tudjuk és érezzük, hogy van egy családunk, akik szeretnek, és támogatnak minket, bármi is történjen. És ugyanez a helyzet a barátokkal is. A barátok azok, akikre mindig számíthatunk. Ha nem jó családi háttérrel rendelkezik valaki, de vannak barátai, az már épp elég. Sokszor többet tudnak adni, mint egyes családtagok. Az a fajta kötődés, szeretet, bizalom, amely által összeforr a lelkünk a barátunkkal felbecsülhetetlen érték számunkra.

A szerelem
Ez már egy külön fogalom. Soha nem szabad elfelejtünk, hogy ne adjuk fel barátainkat egy kapcsolatért! Hiszen lehet, hogy az abban felmerülő boldogság múlandó, ám az igaz barátság időt álló. Egy kapcsolatban jól érezzük magunkat, úgy gondoljuk miénk a világ, jöhet bármi, soha nem szeg gátat ennek a boldogságnak. Ám az idő múlásával összeér egy kapcsolat is, változnak a felek, a gondolkodásmódjuk, amely sajnos sokszor a kapcsolat felbontásához vezethet. Ilyenkor általában, főleg a fiatalokban egy világ omlik össze. Úgy érzik nem lesz még egy ilyen ember, nem lesz egy másik fél, aki ténylegesen a másik felük, aki többet tud adni, mint az előző párunk. De soha nem szabad feladni a reményt, és elfordulni a világ felől. Nyitottan kel fordulnunk az új ismeretségek, kapcsolatok felé, lehetőséget adva magunknak ezáltal arra, hogy újra boldogok lehessünk.

Természeten ez a három fogalom, nem elegendő ahhoz, hogy valóban boldogok lehessünk. Ám az sem igaz, hogy nem teljes az életünk, ha egyszerre nincsenek jelen. A boldogságot mindenkinek magának kell felfedeznie, elsősorban önmagában. Csak rajtunk múlik, hogyan alakítjuk az életünket, hogyan tudunk örülni az apró dolgoknak is az életben. Sokszor elég csak egy mosoly, egy kedves szó, egy ölelés ahhoz, hogy ezáltal a környezetünkben élők hétköznapjaiba is egy picike boldogságot csempésszünk.