EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
RÓZSA
- Hódolj, mint királynénak szokás. Aztán majd megengedem, hogy ajkaiddal illesd ruhám szegélyét.
MUSKÁTLI
- Piros bokorugró szoknyámban virítok falusi ablakokban, mint régi, híres népszínművek elfelejtett primadonnái.
TÁRNICS
- Lila selyemzsebkendőmet lengeti a szél. Milyen bohémes. Itt a virágok gavallérja. Itt a gavallérok virágja.
KAMILLA
- Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz. Orvosi székfű. Matricarla Chamomilla. Ne csodálkozz, hogy latinul is tudok. Egyetemet végeztem. Gyógyszerészkisasszony vagyok.
HAJNALKA
- Amikor hajnali zenét adtál, vidéken, a kedvesedhez én mutattam neked az utat. Emlékszel még rám?
FUKSZIA
- Veled nem tudok beszélni. Talán hozz kínai tolmácsot.
TUBARÓZSA
- Láz emészt, elájulok, fáj a fejem, megőrülök. A szájad, a szájad.
KATÁNG
- Kék, hideg lámpám utolsóul lobog a didergő októberi mezőkön. A természet ravatalán én világítok.
NEFELEJCS
- Ne felejts, ne felejts! Egész életemben ezt kiabáltam, úgyhogy már belérekedtem. Azt hiszed, ért valamit? Azért mégis elfelejtett...
ORGONA
- Ha átzúg rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonálok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák.
TULIPÁN
- Előkelő, gazdag családom évekig kezeltetett külföldi ideggyógyintézetekben. Nem tudok érezni, makacsul hallgatok, az a rögeszmém, hogy én vagyok a világ közepe. Nincs szívem. Nincs szavam. Nincs szagom. Estélyi ruhámban hidegen kevélykedem. Szép vagyok és boldogtalan.
BÜDÖSKE
- Nem én voltam.
LILIOM
- Zsíros, buja illatom senkit se tévesszen meg. Már régen legyőztem önmagam. Millió vágyamból túlvilági ábránd lett. Oltárokra vágyakozom, hogy májusi délutánokon ott hervadjak el, mint fiatal apáca.
NADRAGULYA
- Ifiúr, ifiúr, tessék mán idegyönni, lelkem, galambom. Nézze, mit nem mondanak rólam a népek. Hogy boldogult uramat, Isten nyugosztalja, elemésztettem, meg hogy csak afféle méregkeverő dajna volnék. Ide zargattak a dögös árok mellé, szégyenszemre. Üljön le kicsit. Nagyon tűz a nap. Hadd borítsam aranyos orcájára virágos kötényemet. Ha szomjas, kóstolja meg ezt a jóféle bogyót. Mért szabódik? Krisztus úgyse, nem mérges.
IBOLYA
- Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szerényebb mer lenni?
HÓVIRÁG
- Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek, lazán, vázlatosan. Csak épp összeaggattak, varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami.
PITYPANG
- Egy régi tízkoronás arany vagyok, melyet valamilyen kártyás pottyantott a mező zöld asztalára, s ott felejtett.
ÁRVÁCSKA
- Még mindig abban a poros, sötétkék bársonyruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pompás nőszirmot, vele mulat az üvegházban, elkényeztetett csemetéi körében. Engem elfelejtettek, kidobtak. De a jégkéreg alól is kiütöm fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jég hátán is.
NAPRAFORGÓ
- Szó sincs róla, jellemem nem valami erős. Folyton hajladozom, nyújtogatom nyakam, úgyhogy a bőre már egészen megráncosodott. Azzal vádoltok, hogy köpönyegforgató vagyok? Igazatok van. De ti, akik a földre sütitek fejeteket, és a sötétséget imádjátok, tudjátok meg, hogy én a napot bámulom, ezt a mindig mozgó, izzó bálványt, mely úgy változik, mint az élet, és úgy fénylik, mint az igazság.
PAPSAJT
- Nekem, sajnos, mindig papsajt. Szeretnék már egy kis változatosságot.
ERIKA
- No, azért nem vetek meg egy kis erotikát sem.
JÚDÁSPÉNZ
- Kör alakú leveleim olyanok, mintha valami ügyetlen kéz vágta volna ki áttetsző ezüstpapírból, aztán körülszegte volna pezsgőszín cérnával. Úgy rémlik, hogy nem is élek. Ezzel szemben a többi virág mind elvirít, míg én cserjémről levágva hónapokig díszelgek a szobákban önzetlenül, anélkül hogy elhervadnék. Az árulásnak hervadhatatlan érdemei vannak. Örökkévaló vagyok, mint a gonoszság.
NÁRCISZ
- „Kertem nárciszokkal végigültetéd...” Mindig ezt a verset mondogatom magamban. Mindig Csokonai Vitéz Mihályra gondolok.
ORCHIDEA
- Természetellenesnek látszom, de azért a természet termett. Ajkam olyan színű, mint a nyers hús, duzzadt, mint a gyulladásos torok s nyálkás és mézes. Néha azt hiszed, hogy nem is vagyok virág, hanem egy kis véres sárkány. A gyarmati napfény bujasága árad belőlem, melyet nem tudok soha elfelejteni. Fázékonyan üvegházakba vonulok a plebejus virágok elől. Wilde Oszkár szeretett engem. Én is őt.
GYÖNGYVIRÁG
- Első áldozásom után fehér ruhában ballagok haza májusi délelőttökön, kezemben elefántcsont kötéses imakönyvemmel.
VIOLA
- Négyen vagyunk nővérek, én, a fehér, aztán a kék, aztán a rózsaszín, aztán a sárga. Ruhánkat egy varrónő varrta. Édesanyánk gondos nevelésben részesített bennünket. Háziasak vagyunk, kedvesek, szelídek. Ki vesz el bennünket, uraim? Bármely agglegény rideg otthonát földerítenők. Mosolygunk jobbra-balra, kacérkodunk is, az illem keretén belül, ahogy efféle úrilányokhoz illik. Azonnal odaugrunk ahhoz, aki táncra kér. Ekkor nevünket egy kis betűugratással franciásan ejtjük ki, ilyenformán: voilà!
CSALÁN
- De most már, kedves Kosztolányi, végezzen a virágokkal és a szóvirágokkal, mert hosszúra nyúlik. Ne vegye rossz néven csípős megjegyzéseimet. Távol a világtól a szatíra műfaját művelem. Ezért senki sem szeret engem. Csak a szamár.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!