EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
EGÉSZSÉG-ÉLETMOD-OTTHON
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Harmónia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Dr. Helen Roseveare orvost egy éjjel szüléshez hívták. Bár
a nővérekkel együtt mindent megtett, amit csak tudott, az
anya meghalt. Pici koraszülöttet és egy
kétéves leánykát hagyott hátra. A
kongói eldugott kis kórház missziói
orvosát a tehetetlenség keserű érzése
szorongatta.
- Ha azt akarjuk, hogy a gyermek életben maradjon –
fordult a szülésznőkhöz - , egyenletes
hőmérsékletet kell biztosítanunk a
számára.
De hát nem volt inkubátor, nem volt elektromosság!
Az egyik nővér kerített valami dobozt, s a csecsemőt
vattába bugyolálva beletette. A másik elsietett
egy meleg vizes gumitömlőért. A harmadik pedig fűteni
kezdett.
- Végtelenül sajnálom, doktor – jelentette a
gyógyeszközökért felelős nővér -,
megforrósítottam a vizet, s amikor
beleöntöttem, a tömlő szétrepedt. Pedig ez volt
az utolsó meleg vizes gumitömlőnk.
Gyógyszertár nem létezett, ahol másikat
vehettek volna, így az orvos kiadta az utasítást:
„Nincs más megoldás, helyezzétek el a
csecsemőt a tűz közvetlen közelében, te pedig
feküdj a baba meg az ajtó között, és
ügyelj, hogy a kicsit huzat ne érje.”
Másnap délben Dr. Roseveare szokása szerint maga
köré gyűjtötte az árva gyerekeket, hogy
együtt imádkozzanak. Felsorolta a különböző
imatémákat, és beszámolt a kis
koraszülöttről is, hogy milyen erőfeszítésekre
van szükség az életben tartásához.
Megemlítette a szétrepedt meleg vizes tömlőt,
és elmondta, mennyire sír a kétéves
testvérke, hogy az édesanyja meghalt.
Imádkozás közben egy Nammy nevű
tízéves kislány az Úr elé vitte a
hallottakat azzal az egyszerű őszinteséggel, ahogy az afrikai
gyerekek szokták: „Istenem, kérlek, küldj
nekünk egy gumitömlőt – de holnap már nem
jó, mert addigra a kisbaba meghal. Kérlek, küldd ma
délután.” Majd hozzátette: „De
Istenem, nem küldenél akkor már egy babát is
annak a síró kislánynak? Úgy talán
megérti,hogy még most is szereted őt!” Mondhatott
ilyen imára őszintén áment a
misszionáriusnő? Az igazat megvallva, nem nagyon hitte, hogy
Isten ezt a kérést meghallgatja. Abban
természetesen nem kételkedett, hogy az Úr mindent
megtehet. Hiszen hányszor énekelt erről, és
mennyiszer hallotta a prédikációkban!
Valóban lehetséges, hogy Isten ezzel az üggyel is
foglalkozik?
A három év alatt, mióta itt él –
töprengett Helen -, még egyszer sem kapott csomagot.
Ilyesmi ide nem érkezik. Levél még csak jön
hébe-hóba, ha akad olyan, aki egyenesen errefelé
utazik és elhozza. No, de tegyük fel, hogy valaki
otthonról, Nagy-Britanniából csomagot küldene
– kinek jutna eszébe meleg vizes tömlőt tenni bele?
Hiszen itt forró az éghajlat!
„Aztán körülbelül a délután
közepén – mesélte a misszionáriusnő -,
amikor éppen az ápolónők iskolájában
tanítottam, valaki ezzel az értesítéssel
állított be: „Doktornő, egy autó áll
a háza előtt…”
Hazaszaladtam, de mire odaértem, az autó eltűnt. A
verandán azonban egy dobozt találtam, amit
Angliából küldtek. A könnyeimmel
küszködtem. Úgy éreztem, egyedül
képtelen vagyok felbontani. Hívattam tehát az
árva gyerekeket, és együtt nyitottuk ki.
Legfelül egy csomó ruha volt, élénk
színűek, amit a gyermekek annyira kedvelnek. Tágra
nyílt szemmel lesték, amint egyik darabot a másik
után szedtem ki. Közben egyre imádkoztam:
„Ó, Uram, csak jusson belőle mindegyiknek! Aztán
néhány kötött fásli következett a
leprások részére, ami a társaságot
nem nagyon érdekelte. Majd egy nagydarab szappan került
elő, de ez még kisebb lelkesedést aratott. A szemük
azonban újra felcsillant, amikor
gyümölcskeverékkel teli, csinos csomagra bukkantam.
Lesz belőle egy rakás sütemény
hétvégére! Utána pedig kiemeltem –
egy teljesen új meleg vizes gumitömlőt! Elsírtam
magam.”
Nammy egészen elől állt a gyerekek között.
Odafurakodott a dobozhoz. „Ha Isten megküldte a palackot, el
kellett küldenie a babát is! – mondta izgatottan.
Mindkét kezével belekotort a csomagba, és
előhúzta a babát. Felnézett Dr. Rosevearere
és azt kérdezte: „Ugye, mami, elmehetek a
kislányhoz, hogy megtudja: Jézus szereti őt?”
A csomag öt hónapig volt úton. Ez minden képzeletet felülmúl!
Öt hónappal korábban Isten a szívére
helyezte egy angliai vasárnapi iskolai csoportnak, hogy csomagot
küldjön a missziói területre. Valamelyik
tanítónak azt az ötletet adta, hogy tegyenek bele
egy melegítő tömlőt is, noha a csomag rendeltetési
helye az Egyenlítő környéke volt. Az Úr
szólított meg egy gyermeket a messzi Angliában,
hogy adja oda a babáját egy anyátlan afrikai
kislánynak.
Igen – Isten elindította válaszát egy imára, mielőtt azt egy gyermek elmondta volna.
(Ézs. 65:24)”
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!