„... Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.”

Márk evangéliuma 4:24
Legyen mindenki kék! - szólalt meg az iskolabusz sofőre, akinek aznapra már elege volt a faji megkülönböztetésből. Elege volt abból, hogy fehérek és feketék vannak, és akármilyen kicsik, nem férnek meg egymás mellett. A fehérek elől ülnek, a feketék hátul, de soha nincs egy reggel sem veszekedések, átkozódások, kisebb-nagyobb dulakodások, lökdösődések nélkül. Ez így nem mehet tovább, változtatni kell. - Hát hagyjuk a feketét és a fehéret, felejtsétek el ezt a színt, mától fogva mindenki kék. Világoskékek előre, sötétkékek hátra!
Mosolyogsz, mert abszurd a helyzet, de te is tapasztaltad a saját bőrödön a "kettős mércét". Az egyik igen, ugyanakkor a másik már nem. Hogy miért? - teszed fel a kérdést, de válasz nincs rá. Ebben a világban élsz, és lassan magadra veszed ezt a viselkedést, és mérsz: kinek így, kinek úgy. Rangjától, haja, szeme és bőrszínétől függően, a megnyerő külsejét alapul véve, műveltségi szintjét sem feledve osztályozol anélkül, hogy jobban a dolgok mélyére ástál volna. És mivel neked is saját magad felé hajlik a kezed, ezért mindig találsz magadnál rosszabb, bűnösebb, felelőtlenebb embert.
Nézd, Isten is mért neked. Mért neked bizalmat, szeretetet, megbecsülést, emberséget - és nem a legkisebb mértékegységgel. Megalkotott téged, és mindenféle megkülönböztetés nélkül adott neked, és ma reggel csak arra kér, hogy csak add ezt tovább! Add tovább az embereknek a bizalmat, azt, hogy mindenki felé ugyanazzal a szeretettel fordulsz, hogy mindenkit embernek tekintesz, és úgy is viselkedsz velük.
Ma reggel Istened arra kér, hogy vágd ki a szemétbe a kettős mértékedet, és kövesd az Ő példáját!