Karácsony előtt, álltam a második nagy bevásárlásom közben.
Az utolsó ajándékokat  akartam megvenni,
de már nem igazán volt karácsonyi a  hangulatom.
Előttem fiúcska állt és aggódva várta, hogy rá kerüljön a sor.
Mint egy türelmetlen kisfiú, toporgott és a kezeiben tartott egy pár cipőt.
Ruhái  hordottak és viseltesek voltak, haja piszkos.

Rá került sor, hogy fizessen.
És ekkor hallottam amint mondta a pénztárosnak:
Uram, a Mamámnak szeretném  venni ezt a pár cipőt.
Karácsony estéje van és ez a cipő éppen a  ő mérete.
Tudna sietni az úr, mert apám azt mondta, hogy sok nincs idő.
Tudja, édesanyám beteg már elég régóta.
És tudom, hogy ezek a cipők boldog mosolyt varázsolnának arcára.
És azt szeretném, hogy szépnek látszódjon,
a Mama ha ma este találkozik Jézussal.

Lassan , hosszú ideig számolta pennyket.
Akkor mondta a pénztáros, fiú ez kevés!
Őrjöngően kutatta át a zsebeit majd felém fordult, rám nézett
és azt mondta:  Mama a házunkban mindig széppé tette a karácsonyt,
Bár a legtöbb évben mindig nélkülözött.
Azt mondja nekem, az Úr, hogy tegyek valamit
Ezért választottam neki ezeket a cipőket karácsonyra.
Oda adtam neki a hiányzó pénzt, hogy segíthessek rajta.
Soha nem fogom elfelejteni a kifejezést az arcán,
amikor azt mondta, hogy Mama annyira boldognak fog látszani.   Még most is hallom amint mondta:
Uram, a Mamámnak szeretném  venni ezt a pár cipőt.
Karácsony estéje van és ez a cipő éppen a  ő mérete
Tudna sietni az úr, mert apu azt mondja, hogy számára már nincs sok idő.
Tudja, ő beteg már elég régóta.
És tudom, hogy ezek a cipők boldoggá tennék őt, és mosolyogna.
És azt szeretném, hogy szépnek látszódjon, a Mama, ha ma este találkozik Jézussal.   Tudtam, hogy megfogtam a Isten szeretetének egy pillanatát
Ahogy köszönetet mondott nekem, és kifutott.
Tudtam, hogy Isten küldte azt a fiúcskát
Emlékeztetni engem arra, hogy karácsony van.