Ki ne találkozott volna már azzal a jelenséggel, hogy hozzátartozója, férje, felesége, gyermeke vagy éppen ő maga beteg volt.

Emlékezzünk rá, hogy milyen kiszolgáltatottság érzés vett erőt rajtunk, hogy fájt még a lelkünk is a testünk mellett!

 A fájdalom, a rosszkedv határozta meg mindennapjainkat. Sokszor éreztük, hogy segítségre lenne szükségünk, mert ezt már egyedül elviselni nem lehet.

Hányszor feltettük gondolatban, és bizony nem egyszer még hangosan is a kérdést:  

                     - Miért Istenem?

                     - Miért büntetsz?

                     - Mit vétettem?

Fontos, hogy tudjuk: a szenvedés nem lehet sem büntetés, sem bosszú Isten részéről, hiszen Ő boldogságunkat akarja, azonban figyelmeztetést jelent a szenvedés, alkalmat arra, hogy felülvizsgáljuk életünket, elgondolkodjunk arról, hogy megfelel-e életmódunk az Evangéliumnak.

Aztán kérünk: - Édes Jézusom segíts! Szüntesd meg a fájdalmat!

Jézus nem azért jött, hogy magyarázatot hozzon, hanem, hogy jelenlétével ajándékozzon meg minket.

Nem azért jött, hogy megsemmisítse a szenvedést, hanem hogy velünk szenvedjen.

Ő nem megérteni akarja a szerencsétlenséget és a szenvedést, hanem harcolni ellenük és legyőzni őket a szeretet erejével.

A mi munkánk is ez: harcolni a testi-lelki szenvedés ellen a szeretet, a meghallgatás eszközeivel. Segítő kezet nyújtani ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. És hol lehetne erre a legnagyobb szükség, mint a betegágy mellett, hiszen a testi betegség szinte mindig együtt jár lelki betegséggel is.

A mai orvosok és a lélek tudományával foglalkozók azt mondják, hogy van testi-lelki kölcsönhatás. De új dolgot mondtak ezzel? Gondoljunk bele: már több ezer évvel ezelőtt tudta ezt a zsoltáros is, azt, hogy mennyire összefügg a test a lélekkel és a lélek a testtel.

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít
és lelkében már csalárdság nincsen.
Míg elhallgatám, megavultak csontjaim
napestig való jajgatás miatt,
míg éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
életerőm ellankadt mintegy a nyár hevében.
Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem,
azt mondtam: bevallom hamisságomat az Úrnak,
és Te elvetted rólam bűneimnek terhét.
Ezért hozzád kiálltok.”
Zsolt. 32,1-6