Mindig csak egyet, többet nem ígért Isten. De azt ígérte, hogy lépésenként vezet. A zsoltárok könyvében azt olvassuk, hogy lábunk előtt Isten szava olyan, mint a lábunkra kötözött lámpás, ami mindig egy lépéssel előre világítja meg az utunkat. Egyre, nem többre. Amikor Isten a zsidó népet a pusztában vezette, nappal felhő, éjjel tűzoszlop vezette őket. Figyelni kellett, és mindig a következő lépés volt csak világos. A vezetettség engedelmességet és alázatot követel. Szeretnél vezetett lenni? Hagyd, hogy vezessen Isten!

Jó, tudom én magamról is, hogy legjobban annak örülnék, ha Isten adna a kezembe egy térképet, aztán békén hagyna, mert annak alapján már magam is odatalálnék a célhoz. Jó lenne egy olyan atlasz, amiben életem lépései az elejétől a végéig benne vannak, és persze az is jó lenne, ha ennek az atlasznak a birtokában minden csapdát és kudarcot kikerülhetnék, de ilyen nincsen. Isten lépésenként vezet. Pont ez a nehéz Jézus követésében. Jézus földi életét végigkíséri az imádáság. Meglepő, nem, hogy Jézus, Isten fia rá volt szorulva arra, hogy figyelje Isten vezetését? Mindig csak egy lépés. És amikor Jézus érezte, hogy közel van az utolsó és legnehezebb lépés, azt kérte, hogy ha lehet, ne kelljen meglépnie, de tudta, hogy meg kell. Nem minden lépés egyszerű azon az úton, amelyen Isten vezet, de minden lépés hozzá visz közelebb.

Hittel tenni egy lépést, mindig csak egyet: ez az Isten által vezetett élet működésének a titka. Egy lépést, nem többet. Ha nem így lenne, pont az hiányozna az Istennel közöttünk lévő kapcsolatból, ami a lényege, a bizalom.

Rábízni magam valakire nem egyszerű. Én szeretem a saját életemet a kezemben tartani, tudni előre hónapokra, évekre, hogy merre tart az életem. Mégis rá kell jönnöm, hogy két választásom van: vagy saját irányításom alatt tartom az életem, és nem nyavalyoghatok Istennek, hogy miért van az ami, vagy pedig Isten vezetését keresem az életemben, és tudhatom, hogy ő vezetni fog.

Közeledni és távolodni, ez a két irány van. Közeledjetek Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok, álljatok ellent az ördögnek és elfut tőletek. Ilyen pofon egyszerű, mégis nincsen ennél bonyolultabb. Egy nagyon kedves barátommal néhány hete Isten vezetéséről beszélgettünk, és órákat töltöttünk el azzal, hogy összerakjuk, hogy mi NEM Isten vezetése, és rettenetesen nehezünkre esett összerakni, hogy de akkor mi. Csak példák és élethelyzetek által tudtunk valamelyest közelebb jutni a megértéséhez.

Szeretnénk mindent érteni, tudni, győzni, már ott lenni, előre törni, kihagyni a lépéseket, amelyek a bizalom és az engedelmesség lépcsőfokai, de akkor pont az utat hagytuk ki a vezetettségből.

Vezetve lenni éppen annyi, amit megértesz belőle: Isten vezet.