HAT NAP ALATT TEREMTETTE ISTEN AZ EGET ÉS A FÖLDET. 
A HETEDIK NAPON MEGPIHENT. 
EGY RITMUS, AMELY NEKÜNK IS JÓT TESZ.

"Mondd meg, mit csinálsz és én megmondom, ki vagy." E jelszó alapján szoktuk az embereket megítélni foglalkozásuk, tevékenységük szerint. A fizetés nagyságával aztán általában a társadalmi tekintély is növekszik. Az eredmény: az elismerés kiérdemléséhez, a megnövekedett igények kielégítéséhez sok pénzt kell keresni, vagy eltúlzott felelősségérzettől vezettetve a felbukásig kell dolgozni. Az ilyen emberek hétvégét és szabadságot alig ismernek.
A munkát Isten akarta. Sőt, meg is áldotta azt. És beszélt az azzal járó fáradságról is. De ez csak az egyik oldal. A másik oldal a pihenés, megnyugvás, lazítás, kapcsolatápolás Istennel és embertársainkkal, elmélkedés az élet értelme felett.

Ezt a fajta kikapcsolódást Isten akarta. A megbízást: "Hat napon át munkálkodjál..." (2Mózes 20:9) szembeállítja a nagyszerű ajánlattal:
"A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja..." (2Mózes 20:10, Szent István Társulat)

Erről az ajánlatról érdemes elgondolkodni.

Hat nap rohanás

Munka már a paradicsomban is volt (1Mózes 2:15). Abban az időben az élet egyik harmonikus, kellemes velejárója volt. De amikor az ember Isten ellen fordult, megváltoztak az életfeltételek, és a munka fárasztó tevékenységgé vált:
"...fáradsággal élj... egész életedben... Arcod verejtékével eszed a kenyeret..." (1Mózes 3:17,19, Magyar Bibliatársulat)

A munka életbenmaradásunk feltételévé vált. A tövissel és bogánccsal benőtt földet kemény munkával kellett megművelni, hogy ennivalót teremjen.

Ma már csak viszonylag kevés ember él közvetlenül földművelésből, vagy állattenyésztésből. De a legtöbben mégis ismerjük a túlélésért folytatott kemény harcot. Mindennapi munkánk modern kísérőjelensége a stressz és a feszültség, amit a sok akadály és a magas elvárások váltanak ki.

Lélegzetvételnyi szünet

A kikapcsolódás égető szükséglet. Ezt nemcsak az orvosok és az egészségbiztosítók tudják. A szabadidőipar állandóan újabb lehetőségeket kínál az egyhangú, idegeket megviselő mindennapi munkából való kiszakadásra. Mindannyian érezzük a változatosság és a kikapcsolódás iránti igényt. Közben ez a szemlélet nem is olyan új. Már a Biblia is beszél rendszeres szünetről:
"De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon..." (2Mózes 20:10)

Egy nap a kialvásra? Az új munkahétre való feltöltődésre? Egy élményteli program az egyhangú hétköznapok után? Már ez is sok lenne. De a nyugalomnappal Isten többet akar adni egy lélegzetvételnyi szünetnél.

Teremtői szünet

Nemcsak munka, de nyugalomnap is volt a paradicsomban. Maga Isten vezette be:
"Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet teremtve szerzett vala. És megáldá Isten a hetedik napot és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten." (1Mózes 2:2-3)

Egy meglepő gondolat: mindaz, amit Isten teremtett - ég, föld, növények, állatok és ember - csak a nyugalomnappal lett teljessé. Maga Isten megpihen. Örül teremtményeinek, és nyugalmában részesíti őket. Ezzel egy felbecsülhetetlen ajándékot ad nekik. Önmagát adja.

Hídépítés

Meghívásával, hogy szombaton pihenjünk, Isten hidat épít közte és köztünk. Ez a nap világossá teszi: Isten nem szakította meg kapcsolatát velünk. Nem hagyja a világot magára, és bizonytalan sorsára. Isten velünk szeretne lenni. Jelenlétével szeretne megáldani és "megszentelni" - különlegessé tenni - minket.

Évezredeken keresztül az emberek megtapasztalhatták Istennek ezt a közelségét. Izrael például az Egyiptomból való kivonulás alkalmával különös módon élte meg Isten gondviselését szombaton, a nyugalomnapon. Isten a negyven éves pusztai vándorlás ideje alatt megadta az izraelitáknak a "mindennapi kenyeret". A hatodik napon két napra elegendő mannát találtak. És annak ellenére, hogy a manna egyébként hamar megromlott, a pénteken szedett szombaton is friss és tápláló maradt. De erre nem mindenki akarta magát rábízni:
"És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret." (2Mózes 16:27-29)

Egy világos kijelentés: Isten nemcsak elvár valamit tőlünk (szombatünneplés), a feltételeket is biztosítja, hogy felhívásának eleget tudjunk tenni. Még ma is.

Félreértés

A Tízparancsolat azt mondja: 
"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod,se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van" (2Mózes 20:8-10)

Az emberek hosszú időn keresztül félreértették a nyugalomnap lényegét. Egy minden részletre kiterjedő "szabad, nem szabad kódexet" állítottak össze. És az, aki szombaton szappannal mosakodott, zsebkendőt hordott, megkötötte a saruját, két betűt leírt egymás mellé vagy túl sok lépést gyalogolt, az munkát végzett és ezzel megsértette a "kegyes" emberek nyugalomnap-értelmezését.

Helyreigazítás

Ezt a farizeusi magatartást Jézus felszámolta. Azt mondta:
"A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura." (Márk 2:27-28)

Ez megbotránkoztatóan hangzott és újabb félreértésekhez vezetett. Azt gondolták, hogy Jézus el akarja törölni a szombatot. Ez nagyon súlyos tévedés. Hiszen Jézus egész életében ragaszkodott a szombathoz. Istentiszteletre járt (Lukács 4:16), prédikált és gyógyított szombaton (Máté 12:9-13). Kiment a természetbe és örült a teremtés szépségének (Márk 2:23-28). Jézus számára a szombat az Istennel való találkozást és az embertársaihoz való odafordulást jelentette.

Így a törvényeskedő és örömtelen szombatot ismét megtöltötte élettel. Ebben az értelemben mondta kortársainak:
"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." (Máté 5:17, Szent István Társulat)

Korlátlanul érvényes

Jézusnak a szombatra való egyértelmű hivatkozása azt jelenti, hogy a szombat ma is érvényes a keresztények számára. Azonban különböző indokokkal bevezették és általánossá tették a vasárnap-ünneplést. Így a palesztinai zsidók már a második században úgy értelmezték, hogy a szombat kizárólag az ő népükre vonatkozó rendelet. Az állandó politikai és társadalmi nyomás miatt különös mértékben rá voltak utalva az összetartásra és az egységre, amit a szombatban igyekeztek megtalálni. Amikor aztán a második században a Római birodalom komolyan fenyegetni kezdte a zsidó népet, a keresztények a vasárnapünnepléssel kezdték magukat félreérthetetlenül elhatárolni a zsidóktól. Hosszú távú következménye mindenek előtt a Konstantin által 321-ben kiadott vasárnaptörvénynek volt. Azért, hogy a birodalom területén egyesítse a pogányokat és a keresztényeket, a napimádat napját (német Sonntag, angol Sunday) mindenkire kötelező érvényű, törvényes ünnepnappá tette. Ennek a politikai döntésnek azonban nem volt semmilyen bibliai alapja. A szombat volt és maradt továbbra is a teremtés emlékünnepe, az ember nyugalomnapja és az Úr napja. Hidat képez Isten és az ember között.

Korlátozás nélkül

A szombat ajándéka rendkívül gyakorlati és sokoldalú. Nem ránk erőltetett kényszer, hanem szabadság, mégpedig minden ember számára. A parancsolat ugyanis nyomatékosan kihangsúlyozza, hogy senki ne dolgozzon, még a "szolga" vagy a "jövevény" sem. Ez a felhívás eltöröl minden társadalmi, kulturális és faji különbséget. Nincs főnök és beosztott, őslakó és vendégmunkás. A szombat szemszögéből tekintve mindenki egyenlő. "A megváltás áldásaiban nem részesülhetünk akkor, ha másokat lenézünk vagy hátrányos helyzetbe hozunk; hanem csupán akkor, amikor valós érdeklődést tanúsítunk embertársaink, és azok szükségletei iránt." (Samuele Bacchiocchi: Deine Zeit ist meine Zeit, 147. oldal).

A szombat Isten teremtői művének eredeti tökéletességére emlékeztet. Ezért minden igyekezetünkkel őriznünk és kreatívan fejlesztenünk kell világunkat. A szombat helyes értelmezése "ökológiai tudatosságot" ad. Arra nevel, hogy a természetnek is megadjuk a maga nyugalmát és ne avatkozzunk állandóan bele, ne borítsuk fel azt. "Aki önmagát és a világot Isten teremtési és megváltási tervének részeként tekinti, az megőriztetik attól, hogy a Földet - amelynek eredetében és sorsában is osztozik - kizsákmányolja és tönkre tegye." (Samuele Bacchiocchi: Deine Zeit ist meine Zeit, 226. oldal). Tudatosan kell tehát vigyáznunk a környezetre - nem az ökológiai katasztrófától való félelem miatt, hanem a világ Teremtője iránti szeretetből és felelősségből.

Töltőállomás

A szombat lehetőség az önmagammal, embertársammal és Istennel való találkozásra, az élet eredete, értelme és célja feletti elmélkedésre.
A hetenkénti istentisztelet is ezt a célt szolgálja. Hogy nem maradhatunk az elmélkedés szintjén, azt már Jézus is világossá tette. Az Istennel való összeköttetés mindig megmutatkozik a világhoz, illetve embertársainkhoz való odafordulásunkban. Ez pedig olyan kihívás, amelyhez erőre van szükségünk. Ezt az erőt meríthetjük a szombatból. Hétről hétre.